Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 3. szám - Szabó Ferenc: Korai aratósztrájkok Békés megyében 1853-ban
gazdagparasztok érdeke a minél gyorsabb és minél olcsóbb aratást kívánta. Az érdekellentétek így eleve feszültté tették a június elejétől (ekkor már meg lehetett ítélni, milyen termés várható) július végéig, az aratás befejezéséig terjedő heteket. Az egykorú és a későbbi feljegyzések és feldolgozások 7 tájunkra vonatkozó adataiból megállapítható átlagos bérezés szerint — a gabona minőségétől függően — a termés 1/8—1/13-ad részét adták az aratásért az 1850-es évek elején, nagyjából ugyanannyit a nyomtatásért. Ecseri Lajos szentesi adatai szerint 1850-ben hatszoros, 1851-ben szintén hatszoros, 1852ben háromszoros, 1853-ban hat-nyolcszoros volt a különbség a tavaszi és az aratási napszámbérek között. Egy-egy munkás az aratással és nyomtatással együtt évente átlag 7—12 köböl (= kereken 5—8 métermázsa!) gabonát tudott keresni mindössze, ugyancsak az 1850-es évek első felében. Ha a gabona „megszorult", megdőlt, üszög vagy rozsda pusztított benne, a munkásnak ugyanannyi keresetért jóval többet kellett learatnia. 1853-ra — az időjárást és a termésviszonyokat nézve — mindenképpen ráillik a „rendkívüli esztendő" megnevezés. „A korai tavasszal minden igen buján mutatkozott, de a gyakori esőzések miatt a gabonák megdűltek és a nagy forróság miatt minden gabona szeme megszorúlt s nagyobb részint léhává vált" — állapította meg Polner Lajos, a csabai járás főszolgabírója. 8 „A rendkívüli esőzések által szalmájára nézve buja termés, melly azonba a gabona nemek szemére nézve koránt sem lesz a várakozásnak meg felelő tsak távolrúl sem, azomba mivel a közbe jött nagy szelek a buján nevekedett szalmás életet öszve vissza keverték és le egész földig döntögették ..." — panaszkodott az orosházi elöljáróság. 9 A megyénkből származó korabeli sajtótudósítá:-ok arról is hírt adtak, hogy a sok eső miatt megdőlt gabona jórésze kirothadt és pusztított benne a ragya is. A júniusi kánikula úgy megaszalta a kalászokat, hogy minden harmadik üres volt. 1 0 Az egyik békési levelező szerint 1838 óta 1853 lett a legvizesebb év a megyében, a nyári közlekedés is nehéz volt. Ekkor merült föl az a gondolat, hogy az eladó gabonát a Körösön hajóval szállítják Szolnokig, mert Debrecen és Nagyvárad felé tengelyen fuvarozni alig lehetett. 1 1 Az év végén született olvasólevél értékelése szerint „Békésben az aratás eredménye nagyon silány volt. Búza, árpa, zab 3—4 magot adott, a kövér föld általában sokkal rosszabbul fizetett, mint a sovány. Kukorica van elég, egy váltó forint vékája, búzának köble 18—20 váltó forint; árpa-zabé 7—8 váltó forint." 1 2 A kedvezőtlen időjárás a birtokosokat arra ösztönözte, hogy az aratást a szokásosnál is rövidebb idő alatt bonyolítsák le. így akarták csökkenteni a veszteséget. A ledőlt, vizes aljazatú gabona aratása nehéz, körülményes, „haladatlan" munkát jelentett, s ugyanakkor a szokottnál kisebb részesedést nyújtott a munkásoknak. Egyes birtokosok a korábbi esztendőknél nagyobb területet adtak egy-egy aratónak, hogy a megfelelő mennyiségű kenyérnekvalót megkereshesse, az uradalmak zöme azonban nem ezt tette: Igyekezett — a többiek rovására is — minél több munkást leszerződtetni — akár részért, akár pedig pénzért — és a betakarítást így meggyorsítani. Ezek a birtokosok nem törődtek azzal ; hogy az aratók keresete összességében mennyi lesz, a bérekben egymásra is licitáltak. Az így kialakult munkaerőhiány látszólag kedvező volt a munkások számára, a munka szerfelett való nehézségét látva azonban rájöttek, hogy becsapták őket. Ekkor kényszerültek arra, hogy <478
