Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Tábori György: Tótkomlós állattartása

vagy sajnálta azokat a malom keringöjébe befogni, fuvarosoktól bérelt 2 krajcárért egy párat. A lóval való nyomtatás is általános volt. Búzát a századfordulóig, árpát még az 1920-as évekig nyomtattak lovakkal. Az ágyasba két lovat fogtak egymás mellé és legfeljebb 4 járt körbe-körbe, a hajtó az ágyas közepén állva hajtott. Naponta két ágyast nyomtattak el. A szérűn való nyomtatás októberben kezdődött és január közepéig, végéig tartott. A lónak hámba való betanítása könnyen ment. Másfél-kétéves korában anyja mellé kötötték hám nélkül. Pár hónap múlva már hámot tettek rá és üres kocsit húzattak vele az öreg ló mellett. Indítószavak: ne te és no. Szántásnál irányításukra vegyesen használtak magyar és szlovák szavakat: jobbra odseba, balra ksebe, hátra neide, cruk. Baloldali a ksebnik, jobboldali a bráznik, amelyik a barázdában jár. Nemükön és korukon kívül színük szerint is megkülönböztették, ami nagyon szegényes, inkább a magyarból átvett megjelöléssel történt: fehér bieli, fekete cierni, szürke sirka vagy sivka, deres deres, fakó fakó, pej pejkó vagy cervení, sötétpej cierni, pejkó, világospej vidní pejkó, meggypej visnoví, sárga sárgo, almásderes jabTcistí, vasderes deres. Színfoltjaik szerint megkülönböztetnek: cillagos, sárca, tűzött, lámpásorrú, kesej és hóka. A nagyon erőslábú ló a congáüovi. Ha a ló vagy szarvasmarha elvetélt (vichodí), a magzatot, ha már a szőre kifejlődött, megnyúzták és tarisznyát készítettek bőréből. Ha nem életrevalót hozott a világra, mondták, hogy kapseTu ozrebila, tarisznyát ellett. A sovány és gyenge lóra a truhla, — koporsó — megnevezés járta. A lónevek is többnyire a magyarból átvettek. Magyarázata az, hogy Tótkomlós magyar nyelvű községekkel volt körülvéve és átvették az ott használt neveket. A magyar gazdáktól vásárolt lovak neveit nem változtatták meg, de gyakran szlovák utóhangzót ragasztottak hozzája, például kesejből ke so lett. Lónevek csődörre és paripára: Befár, Bátor, Bandi, Cillag, Égzo, Ferke, Furi, Maci, Madár, Keso, Kidó, Vasij, Vidor, Zula, Cirus. Kancára: Anca, Cica, Cillag, Dáma, Dajka, Egza, Fecke, Lina, Lujza, Mirza, Sárga, Sárgo, Vilma. Kisebb gazdának, ha csak egy pár lova volt, azt csak a falubeli háza istállójában tartotta, hogy mindig szem előtt legyen. Ilyen esetben mindig a gazda vagy a család férfitagjai gondozták, nagyobb, 15—20 holdas gazdaság megműveléséhez 3—4 lóra volt szükség. A nagygazdáknál 15—16 ló sem ment Ivar és korszerinti megnevezése: kanca vemhes kanca csikó 1 éves korig 2 éves csikó csődör csikó 4 éves korig kancacsikó 4 éves korig csődör herélt, paripa kobola zrebník zriebe lansíiak zrebec kobóvka ceider herilt, paripa <469