Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Tábori György: Tótkomlós állattartása

jószágtartás épületei és megváltozott az állatok gondozása és mindennapi ellátása is.

1

0 Az új gazdasági ág, a gabonatermesztés szoros kapcsolatban van az állattenyésztéssel. Nem egyszerű kiegészítői egymásnak, hanem kölcsönösen meghatározzák egymást. A termények az emberi szükségletek kielégítésével és az állatállomány ellátásával értékesülnek, a föld megmunkálásához viszont igásállatra, a föld termőerejének biztosítására pedig állati trágyára van szükség.

11 A megváltozott piacviszonyok egyre nagyobb gabonafelhozatalt vártak. A paraszti gazdálkodás célja az lett, hogy ezeken a piacokon minél több gabonát és terményt értékesíthessen. Ezt azonban csak korszerű és alapos műveléssel lehetett elérni. Ahhoz, hogy minél jobban megművelhesse földjét, sok jóerőben levő és bármikor munkába állítható jószágra volt szükség. Természetesen a félszilaj tartás nem elégítette ki ezeket a követelményeket, ezért a gazdák áttértek a mindent biztosító belterjes, istállós állattartásra. Eddig maga az állat volt az érték, most már a munkája is. amellyel a parasztember megkönynyítet.te a szántás, vetés, aratás és más nehéz paraszti munkákat. A jószág, mint érték, természetesen nem szűnt meg, sőt rangjában emelkedett, munkájában segítőtársa lett az embernek. Az istállós tartással újra fellendült a jószágtartás. Jófajta és eladásra alkalmas állataikat piacokon értékesítették, az értük kapott pénzből a most már első számú „kedvencet", a földet gyarapították vagy egyéb javakat szereztek. Ezek után vizsgáljuk meg Tótkomlós belterjes állattartását. Lótartás A ló a legnemesebb, a gazdaságban a legértékesebb állat, a paraszti életben a legfontosabb segítőtársa az embernek. A gazdáknak a parasztszekéren kívül mindig volt egy kisebb és díszesebb, sárgára festett kocsijuk, amely elé mindig szép, lehetőleg fiatal lovakat fogtak. Ezek voltak a gazda büszkeségei, és jelentették a gazdagságot, a rangot. Néhány gazda eladásra is nevelt és tartott lovakat, ilyen volt Karkus János, akit az egész falu csak KarkuS apókának nevezett. Honvédségnek, külföldi lóf el vásári óknak, vidéki birtokosoknak adta el lovait az 1910—1930-as évek között, főleg méneket, továbbtenyésztés céljából. Rosszabb lovak eladásával, kupeckedéssel csak a cigányok foglalkoztak. Kivétel volt Horváth Mihály cigány lókupec, aki az első világháború előtt és alatt Bécs lóvásárait is megjárta, a komlósi gazdáktól vett szép lovakkal. A 19. század második felében, amikor a lóerő az ökörállományt háttérbe kezdte szorítani, még nem sok gondot fordítottak a fajok kiválasztására. Nagyobbrészt kistermetű parlagi lovaik voltak. Az 1860—80-as években a vállalkozó és haszonleső gazdák gyakran elmentek Erdélybe, fiatal lovakat vásárolni. Egy-egy gazda 6—8 darabot is haza hajtott. Kicsapta a ménesbe és egy-két év múlva haszonnal adta el Hódmezővásárhely, Gyula, Arad állatvásárain. Fuvarba is jók voltak az aprótermetű erdélyi lovak. Több fuvaros összefogva Temesvárig, Szolnokig és Nagyváradig is elment velük. Pedig jó lovak tenyésztésére is lett volna alkalmuk a komlósiaknak, mert a mezőhegyesi állami ménesbirtok határos volt a községgel, ahol az Alföld talajviszo<466