Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Tábori György: Tótkomlós állattartása

szágonként 1 garas, minden második jószág után egy kenyér és minden negyedik jószág után 1 véka búza volt. A községi csürhe és malackonda is előbb a Felvégi és az Alvégi legelőn legelt és 1856 után került Kiskomlósra. A kocák ott fialtak a maguk túrta gödrökben. A kanászok a nyári zivatarok alkalmával nagyon ügyeltek arra, — amikor a gödrök hirtelen megteltek esővízzel —, hogy a kismalacok bele ne fulladjanak a pocsolyákba. Olyankor a kanászok kidobálták a kicsiket a vízzel megtelt gödrökből. A kanászokra a községi kanászgazda ügyelt, aki hstenként egyszer-kétszer kiment a legelő csürhéhez és ellenőrizte nincs-e hiány, egészségesek-e a községi kanok, van-e szaporulat. Évi fizetése fél lánc kukoricaföld és 5 darab öreg sertés ingyenes legeltetése volt. 9. Szín szarvasmarhák részére, kisparaszti gazdaságban A fenti adatok már a változás állapotát mutatják, amikor o megmaradt jószágállomány a távoli pusztákról a falut körülvevő szűk legelőkre került. Nézzük meg, milyen területeken jelentkezik ez a változás? Az állattenyésztésről a terménygazdálkodásra való áttérés jelentősen megváltoztatta az állattenyésztés egész arculatát. Figyelemmel kísérhetjük az állatállomány csökkenését és ugyanakkor összetétetelének módosulását. Az utóbbi a tenyész, növendék és hízóállatok javára történik az igás állatokkal szemben.

9 A változás másik figyelemre méltó momentuma az állatfajták kicserélődése, ugyanis a régi, ridegtartásra alkalmas fajtákat felváltották az értékesebb, de kényesebb fajtákkal. Az új fajták elterjedésével és meghonosodásával átalakultak a <465