Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Tábori György: Tótkomlós állattartása

ból eredő jólétüket így jellemzi a község monográfusa: „ ... az állattenyésztés iránti érzésüket s hajlamot a komlósiak nemcsak Szentandrásról, hanem még a Felföldről hozták magukkal s ide jőve eme gazdag alföldi Kánaánba, amely nemcsak az embereknek, hanem az állatoknak is elegendő táplálékot nyújt, bő alkalmuk nyílt az állattenyésztés hasznothozó foglalkozását nagyobb mértékben űzni..." „Az állattenyésztés azonban virágkorát akkor érte el, akkor állott a legmagasabb fokon, amikor a szentetornyai, a kaszaperi és székegyházi pusztákat jutányosán bérelték."

1 A 18—19. századi összeírások — a Dicalis Conscriptiók — bő tájékoztatást nyújtanak állataik faji és számszerű megoszlásáról.

2 Tótkomlós állatállománya o,z 1773—1823-as évek között: év 1773 1780 1790 1800 1810 1823 ökör 1009 662 265 336 510 658 tehén 709 775 359 343 480 701 borjú 1222 938 141 222 240 461 ló 651 1074 671 848 993 1297 csikó 362 109 22 50 27 86 juh 1568 2677 1076 1112 1727 3302 sertés 646 515 188 440 561 594 Az 1850—60-as évek változást hoztak a falu gazdasági életében. Ezekben az években megszűnt a szentetornyai és a kaszaperi puszták bérlete. A íalut körülvevő közlegelő nem tudta az előző helyekről kiszorult jószágot eltartani, így nagyrészük eladásra került. A korabeli szemlélő így ír erről: „... miután a terhek évről-évre szaporodtak, kénytelenek voltak intenzívebb gazdálkodás után látni. A szentetornyai bérlet megszűntével a baromtenyésztés egyszerre annyira megcsappant, hogy a földesgazdák e tekintetben jóformán csak anyira szorítkoztak, amennyi jószág a földnek megmíveléséhez okvetlenül szükséges volt. Azokat a szép czímeres ökrök, azok a szép juhnyájak, melyek addig a komlósiaknak ezreket meg ezreket hoztak be évente csak emlékezetben maradtak meg.. ,"

3 Ez a gazdasági változás, amely a bérletek felszámolásával kezdődött, lassan átalakította az egész életmódot és a falu arculatát. Mivel a gazdasági helyzet a 19. század közepe óta kedvezett a gabonatermelésnek, azért 1856-ban a falut körülvevő nagykiterjedésű legelőt felparcellázták, feltörték nomásoknak és azzal áttértek a jobban jövedelmező gabonatermesztésre. Miért következett be ez a változás? Helyesebb volna így tenni fel a kérdést, hogy miért volt szükség erre a változásra? Azért, mert a lassan fejlődő 19. századi Magyarországon már nem lehetett alapvető életforma az eddigi élet alapját adó félnomád állattenyésztés. Az előrelépés szükségszerű volt. Ez történt meg abban a rendelkezésben is, amely előírta, hogy: „ ... a község körüli úgynevezett aklok, amelyek nemcsak háziállatok tanyáiul, hanem a szegényebb sorsúak számára lakásul is szolgáltak, s melyek onnan vették nevüket, hogy kerítésük holmi dudvából, állott, ez évben romboltattak szét és helyükön beltelkek jelöltettek ki s ctt utcasorok keletkeztek.'"

1 <458