Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Tábori György: Tótkomlós állattartása

A változás tehát megérződött a település arculatán is. A lebontott aklokkal (akovi) eltűnt egy életforma (1. kép). Innen az akiokból hajtották ki a jószágot a bellegelőre és tartották kint egész nyáron, télen pedig az itt elcsépelt és elraktározott szálastakarmányon teleltették ki. Valószínű, hogy az akiokban csak lovat és szarvasmarhát tartottak, a sertés és az aprójószág otthon maradt a ház körül. Arról, hogy az akiokban tüzeltek, írásos emlék nem szól, de abból a tényből, hogy az aklosok családjaikkal együtt ott éltek, következtethetünk, hogy tüzeltek is bennük. Mindebből megállapíthatjuk, hogy Tótkomlós kertes település volt, szűk beltelkekkel, a falut körülvevő kicsi bellegelővel, a jószág szállásául szolgáló aklokkal és bérelt, nagy, távoli legelőkkel. A régi határnevek elárulják, hogy milyen jószágot legeltettek a falut körülvevő közlegelőn a 18—19. század fordulóján, így a Felvégi legelőn: Tehén(xordajárás, Bikací sejk, Malacos. Az utóbbi név a Székegyhá:n pusztán is meg2. Tótkomlósi pásztorok a 19. század elején. Néprajzi Múzeum, R 6455. sz. 5* 459