Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Elek László: Vajda Péter emlékezete

gesedést jelenthetett kellemetlen sebére, igazi gyógyulást a maga 3 hónapos vigaszával nem nyújthatott. Valójában nem adott az a rövid angliai tanulmányút sem, amelyen új ismeretek iránt mindig mohón lelkesedő szíve ugyan jóleső kielégülést nyerhetett, hiszen a British Museum nagy kiállítási termeiben és az állatkertben, a világhírű Zoological Gardenben ömlesztve láthatta és vizsgálhatta a természet sok-sok neki ismeretlen csodáját. Célja azonban, hogy „itteni tanulmányait és tapasztalatait egykor hazája számára is hasznosíthatja", sohasem valósulhatott meg, mivel a betölteni szándékolt állatvizsgálói munkakör szinte teljesen ismeretlen volt a mi fejletlen magyar kulturális viszonyaink között. Ismét újabb zsákutca, újabb sikertelen próbálkozás! A másokat bizonyára nagyon lehangoló, elkeserítő, sőt talán búskomorrá tevő csalódások sora azonban az ő egészséges életerejét, meg-megújuló életkedvét, új lehetőségeket kereső és kipróbáló buzgalmát nem törhette meg. Nem engedte, hogy hosszabb időn át erőt vegyen rajta a kiábrándultság és a reménytelenség. Mindig talált újabb és újabb célt, amelyet maga elé tűzhetett, amely nem tűnt elérhetetlennek, nem érződött távolinak, amelyért küzdeni érdemesnek látszott. Ügy érezte, életének fontos rendeltetése van: nem tékozolhatja el emberi képességeit és szellemi erejét szolgaságot követelő szenvtelen hivatalnok-beamter munkákra, kisszerű beosztások, lehangoló életpályák vállalására. Segíteni, javítani akart. Bízott erejében, tudatában volt elvei igazságának, s érezte, hogy sok-sok elébe gördített akadály ellenére is el kell hogy jöjjpn a tudományok igazságaira alapozott, a felvilágosult — tehát a mindenkit egyenlővé tevő — társadalom kora. Élete útját irányító csillaga ezért vezette el a tudományok aktív szolgálatának mezejére. A francia felvilágosodás nagy képviselőivel együtt vallotta ő is: „Az emberi mívelődésnek virágait... a tudományok teszik. Minden századok megesmérték ezt, mert a tudománynak még a legdurvábbak is hódoltak." Ezért akarta szorossá tenni, összekapcsolni a fizikai és a szellemi munkát, helyesen felismerve, hogy az igazi tudomány társadalmi-gazdasági erővé csak így válhat. Csak így lesz képes betölteni igazi rendeltetését. Szépséges volt ez a teória, sőt a reformkor lelkes világában reálisnak is tűnt. Ügy látszott, hogy a tudományok aktív szolgálata társadalmi szükség, amely nemcsak erkölcsi sikereket eredményez, hanem egy kicsit talán anyagilag is jövedelmez, ő is így gondolta. Tudományos intézmények munkatársa — diplomát nem szerezve — nem lehetett, ennélfogva önálló kutatásokat sem végezhetett. így hát nagy időigényes rendszerező munkák és hasznos ismeretterjesztő jellegű tanulmányok készítésére adta fejét, hogy általuk nemzeti nyelvű tudományos életünk megalapozását és a gyakorlati gazdászatot segítse elő. így készült el két fontos nyelvészeti műve és számos természettudományos dolgozata, köztük két kiemelkedő nagy munkája: Cuvier Aliatországának fordítása és a botanikát rendszerező Növénytudomány, a szaknyelv magyarosításának e két élen járó, bár korántsem hibátlan és példamutató próbálkozása. Több évig húzódó nehézkes megjelenésük, az Akadémia ajánlása ellenére is gyér kelendőségük aztán hamarosan arról győzte meg Vajdát, hogy Pulszky Ferenc szavai nemcsak a politikai, hanem a tudományos életre vonatkoztatva is érvényesek: ,.Hazánk most kezd ébredezni mély álmából", s <452