Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Elek László: Vajda Péter emlékezete

hívei közé, ahol népért küzdő, jobbat akaró lázongása rokonlelkekre lelt, ahol merész társadalompolitikai elképzelései megértésre találtak, és a testvér szívekben tüzet gyújtottak. Ezért nem tudta, nem tudhatta a reakció karmai közé vinni a Rajzolatok sikerre sóvárgó elégedetlen újságíró-gárdája, amellyel akkor is fenntartotta kapcsolatait, amikor az általuk gyűlölt nagy triász lapjának, a Vörösmarty—Bajza—Toldy szerkesztette Athenaeumnak és melléklapjának a Figyelmezőnek belső munkatársa lett. A nemzetté válást szolgáló hazafias gondolatokat és szép emberi és társadalmi törekvéseket ellenséges indulattal kezelő retrográd államvezetés uralkodó elveivel könnyű volt szembekerülni. Éberen őrködött az élet minden fontosabb területe fölött, vigyázva nehogy lábra kaphassanak a nemzetté válást elősegítő, polgárosodást szorgalmazó felvilágosult eszmék teret hódítva az egyes intézmények vezetésében és életében. Felfigyelt és lecsapott minden újszerű jelenségre, igyekezett már csírájában elfojtani a mindinkább népszerűvé váló veszedelmes társadalomfelforgató tanokat, szoros ellenőrzés alatt tartotta az azokat képviselő radikális eszmeiségű társaságokat és politikai vezetőket, sajtóorgánumokat. így fojtotta el rövid 1/4 év alatt Vajda kedves lapját, a Lipcsében kiadott, általa szerkesztett Garasos Tárt is, az első magyar ismeretterjesztő hetilapot, az Élet és Tudomány jobb sorsra érdemes ősét, úgy, hogy tőle — Garay János közlése szerint — a helytartótanács megtagadta a „postai engedelmet." Érthető volt vele szembeni bizalmatlansága, hiszen a lap erős reflektorfénybe hozta a fejlett polgársággal rendelkező nyugati országok gazdasági-társadalmi-kulturális életét, s e nagy fény mellett az árnyék: a magyar élet elmaradottsága, a fejlődést gátló feudális berendezkedés sok-sok bűnös mulasztása, és az önálló nemzeti lét hiánya méginkább kitűnt. Így aztán látszólagos politikamentessége ellenére is sikerrel agitált a polgárosodás és a nemzettéválás szükségessége mellett. Az államhatalom tehát megint közbeszólt, s a kedvére való munkát, amellyel „a nép szívét, lelkét, agyát" szándékozott „képezni, fejteni, világosítani", abba kellett hagynia. Pedig talán ez meghozta volna a gyógyító írt fájdalmas sebére, olyan tisztán és világosan látta munkája értelmét és célját. Nem volt nagyobb sikere az 1841-ben szerkesztett Világgal sem, amely sok tekintetben merészebb politikai, társadalmi eszmeiséget képviselt Kossuth Pesti Hírlapjánál is. A reakció hamar felismerte, mi a teendője, és hogy elnémítsa a kellemetlen hangú, nagy emberi igazságokat sugárzó sajtóorgánumot. megvásárolta a lapot a tulajdonostól, és felmondott a karakán szerkesztőnek. Itt e lapnál egy fél esztendeig loboghatott Vajda társadalomreformeri hite és buzgalma. Ügy érezte, Kossuthék kiszabadulásával végre feltartóztathatatlanul halad országmentő, jobbágyfelszabadító célja felé a nemzetté válást eredményező polgári eszme, s neki minden ízével, ereje teljes latba vetésével segítenie kell a liberális Pesti Hírlapot. Szép és felemelő volt ez is — a politikai felvilágosítás —, de sajnos újra könyörtelennek bizonyult az élet: elnémította Vajdát, elvette szócsövét, elhamvasztotta bizakodó reményét. Mint mondottuk már, Vajda a tudomány szolgálatában talán elfelejtette volna élete szomorú derékba törésének kínzó fájdalmait. A Garasos Tár ismeretterjesztő tevékenysége azonban csak vékony, roppant sérülékeny he<451