Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Elek László: Vajda Péter emlékezete

Így azian érthető, hogy nem volt csalhatatlan mércéje sem, hogy olykor-olykor túlbecsülte a valóságos helyzetet és a lehetőségeket, s elfelejtkezett a nagy igazságról: sem forradalom, sem radikális társadalmi — gazdasági — kulturális reform nem robbanhat ki. nem valósulhat meg ott, ahol hiányoznak annak reális feltételei. Ez a tény magyarázza, hogy rövid 38 esztendőre terjedő élete keserű csalódásokkal teli. szomorú torzó lett. Mint az ügyes tapintású orvos, ő is a beteg ütőerén tartotta a kezét, hogy pontosan lemérje lázas pulzusát, szapora érverését, helyesen diagnosztizálja a bajt, és csalhatatlan bizonyossággal lelje fel a remediumot, a gyógyító orvosságot. Csakhogy ő — minthogy közvetlenül végbizonyítványa megszerzése előtt eltávolították a pesti orvosi fakultásról — nem elégedhetett meg azzal, hogy csak egy-egy szenvedő társa beteg szervezetét vizsgálja, neki egy egész ország agonizáló társadalmának a gyógyító orvosává kellett lennie, annak súlyos bajaira kellett gyógyírt találnia és ajánlania. Nagy és felelősségteljes munka hárult reá, s mindig megbízhatónak bizonyult. Önmaga sorsával mitsem törődve harcolt és dolgozott egy-egy felismert igazság pontos megfogalmazásáért, közismertté tételéért, elfogadtatásáért. Erejét megsokszorozta az a küldetés tudattá felfokozott autochton plebejus öntudat, amelyet az egyszerű vanyolai parasztház nyílt őszinte légköre és magasfokú humanizmusa formált ki benne Az a hit. hogy általa ,.egy ember szól" majd „milliók nevében." Tudatosan készült erre a nagy feladatra. Szeme előtt Locke és Fichte társadalmi szempontból hasznos emberének az eszménye lebegett, azé a magas .szellemiségű társadalompolitikusé, aki képes arra, hogy az értelem természetes fényét a társadalom tökéletesítésére irányítsa. Ezért kutatta lázas buzgalommal a természet örök törvényeit, az emberi és társadalmi erkölcs vezérelveit, azt a megdönthetetlen, megfellebbezhetetlen igazságot, amelynek „szava áthatóbb a mennydörgésnél", amely minden földi halandót egyenlővé tesz, eltüntetve azokat az igazsággal ellentétes korlátokat, hazug előjogokat, amelyek bántóan hátráltatják az előre vivő nemzeti egység kialakítását. Ez magyarázza, hogy a magyar irodalomban először az ő haza — fogalmában kapcsolódott szervesen össze ..az emberi jogok mindenkire való kiterjesztése", hogy Vajda a hon igazi üdvéül is csak azt a jogot tekintette, amely „mindnyájunkat testvéreknek ismer el, testvérek gyanánt rendelkezik felőlünk, és rabszolgaságot semmi alakban nem tűr." Ez a természeti jogra alapozott igazság, ha törvénnyé csak később vált is benne, ott élt lelkében már első nyilvános felléoésekor: 1826. június 18-án is. Azon az emlékezetes soproni deprekáción, bűnbánati könyörgésen, amelyen mint az iskola legjobb diákja, az igazgatóság óriási megrökönyödésére úgy került szembe a fennálló renddel, hogy emberi jogokat követelt a szolgákként kezelt szónoki osztály tagjai: a „rhétorok" számára, és a magyarok istenével fenyegette meg az ifjúság sorsát szívükön nem viselő németbarát tanárokat Nem csoda, hogy felszólalásának szokatlan újszerűsége szelet vetett és vihart aratott. A liberális polgári jogokat érinthető közelbe az 1825/27-es első pozsonvi reformországgyűlés hazafias lelkesedése, bizakodó hite hozta ekkor, a Ne tovább !-ot az iskola vezetőivel mondotta ki az uralkodó osztály. Ez volt kti<448