Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Nagy György: A Körösök szabályozásának története

talajban folyik, a Tőz mellékpatak beömléséig, innen Békésig — a Fehér-Körössel való egyesülésig — lankás síkságon, keményebb agyagos talajba vágta be magát. Legfelső folyásától csaknem a torkolatáig sűrű erdőkön folyt át, egészen a múlt század végéig. Jelentős mellék-vízfolyása a Tőz-patak, mely vízhozamban mintegy 50%-ot képvisel. Ügy a Fekete-Körös, mint a Tőz-patak erdőségeken folyván keresztül — a bedőlt fák folyásukat elreteszelték, s így számos mellékág keletkezett. A folyó hordaléka Tamásdáig kavicsos homok, innen a torkolatig többnyire iszap, de egyes árhullámok homokot is szállítanak az alsó szakaszra. Hossza eredetileg 236 km volt, míg a völgyé 146 km. A Sebes-Körös folyó Kolozs megyében Körösfőnél ered, a 700 m magas hegy oldalából, mint réteg-forrás. Nagyváradtól Kolozsvár felé haladva a műúton, jól látható a kiépített forrás-foglalás, amely mellett érdemes is megállni egy kis pihenőre. Eleinte mint jelentéktelen patakocska folydogál, s csak lejjebb — a Sebes, a Drágán és a Jád patakokkal való egyesülés után — érdemli ki a Sebes-Körös nevet. Itt torrens jellegű és hatalmas köveket görget a szűk völgyben Nagyvárad felé. Innen szabályosabb mederben — homokos talajban folyik Körösszakálig és a Sebes-Körös Sárrétjének nevezett — 5C 000 kat. hold kiterjedésű — mocsárba ömlött. A mocsár alsó végén több ágban folyt tovább Szeghalomtól a Nagy-Körösig. A folyó hossza 285 km volt, míg a völgyé mindössze 195 km. Hordaléka homok, amit Körösszakái— Körösladány közt rak le. Körösszakái felett még kavicsos homokot szállít. A Kettős- és Hármas-Körös, melyet régen Nagy-Körösnek neveztek — a Fehér- és Fekete-Körös egyesülésétől, valamint Békéstől — a csongrádi tiszai torkolatig, a völgy hosszánál háromszor hosszabb kanyargós mederben folydogált. Táplálja még a folyót a Sebes-Körös és Hortobágy is. A folyó hossza eredetileg 307 km volt, míg a völgy hossza mindössze 117 km. A meder anyaga a Hármas-Körösnél sovány agyag, a Kettős-Körösnél ugyancsak agyagos a meder, de különösen a Köröstarcsa alatti szakaszon és Békésnél az agyagot folyós homokrétegek szakítják meg. Kígyózó folyása miatt esése mindössze 15 mm/km volt. A folyó hordaléka csaknem teljes egészében saját anyagából származik, csak egyes hirtelen áradások juttatják el a homokot egészen Gyomáig. A szabályozást megelőző állapot, a vizek levonulásának ismertetése A Kárpát-medence geológiai kialakulása után a medence keleti részének csaknem minden vízfolyása a Tiszába igyekszik. Ez az egyetlen folyó van hivatva a Tisza és a Kárpátok közti nagy kiterjedésű terület minden lefolyó csapadékának elvezetésére. A Tisza fogadja be a Körösök által összegyűjtött vizeket is, azonban ez a múltban nem ment minden zavaró körülmény nélkül. A Tisza-lapály általában igen kis esésű, 20 mm km, ezért a Körösök nem bírtak maguknak oly mély medret vájni, hogy abban a folyók nagy vízhozamai is elférjenek. A Körösöket ebben megakadályozta az a körülmény is, hogy a Duna visszaduzzasztó hatással volt a Tiszára egészen Csongrádig, a Tisza nagy vizei pedig Békésig duzzasztottak vissza. Egy-egy árhullám levonulása 5—6 hónapig is eltartott. Ha két árhullám is volt egy évben, — s ez igen gyakori volt — a Kisjenő—Körösszakái és Tisza közti körösi árterület <431