Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Nagy György: A Körösök szabályozásának története

harmadkorban — mint a beltengerek öblei — mélyen benyúltak a hegységek szívéig. Miután az eredeti, széles hátú, szelíd hullámzású palahegységet a vulkáni erők összetörték, az egész tájéknak, különösen a Drágán völgyének, vadregényes színezetet adtak. A Fehér-Körös felső völgyében a lávatömbök képeznek festői romhalmazokat, kisebb bukókkal, vízesésekkel. Honctő közelében az andezit-tufa alkot érdekes alakzatokat. Élesd környékén a. mészkő-képződmények több mint 100 km

2 területet borítanak. Ezek a Jádpatak nyugati oldalán fensíkká szélesednek ki, melyekben sok a hasadék, búvólyuk, barlang. A geológiai harmadkor elején a Kárpátok, Alpok — a mai Eurázsiái-rendszer — helyén tenger terült el, mely az Atlanti óceántól a Csendes Óceánig terjedt. Ebből a tengerből emelkedtek ki a föld legfiatalabb hegységei: az Alpok, Kárpátok, Balkán, Kaukázus és a Himalája is. A régi nagy tenger később több részre oszlott, majd mind jobban összehúzódott, s amit a hegykoszorúból lezúduló folyók feltöltöttek. E tengerek maradványaiként aszfalt és lignit-telepek, olaj és földgáz medencék maradtak vissza. Az utolsó tenger, az ún. levantei, már tóvá zsugorodott össze. A folyók a hegyekből előtörve már tóba buktak alá. Az ilyen esetekben kialakuló kavics-kúp valamennyi Körös folyónál megtalálható. A Fekete-Körös hegyekkel beszegett völgyében több km átmérőjű területet borítanak a törmelékkúpok. A Körösök vízgyűjtő területének sík részét igen nagy vastagságban (800 m) már negyedkori rétegek borítják. Ez a rétegvastagság az Alföld közepe felé növekszik. Amikor az Alföld peremét alkotó hegyek felemelkedtek, ugyanakkor az Alföld maga lesüllyedt. A Tiszántúl mély szerkezetét mutatja be a csatolt vázlat, mely szerint a folyók a törésvonalak mentén alakultak ki. Az alapkőzet a 39. sz. táblában 3500 m-re, a 23-as táblában pedig 2000 m-re fekszik a jelenlegi terepszint alatt. E gyűrődések, zökkenések szabják meg a vízföldtani tájegységek határait is. A Körösök síkvidékét borító üledék: az agyag és homok váltakozva fordul elő, s az agyag viszi a fő szerepet, de a hordalékkúpokra a homok túlsúlya jellemző. A levantei tó lassan elapadt és helyébe a folyók ártéri mocsarai léptek. A Körösök vízgyűjtőiét délen a Zarándi hegyek, keleten a Bihar-hegység, északon a Réz-hegység és a Meszes hegység határolja. A Fehér-Körös a Biharhegységben ered 980 m tengerszint feletti magasságban, az 1200—1500 m magas vízválasztó lejtőjéből. Folyása elején mint hegyi patak, sziklás-kavicsos talajban rohan, majd a Borosjenő felett levő dombok lábáig agyagos és durva homokos mederben halad, s innen agyagos talajban futva Békésnél egyesült hajdan a Fekete-Körössel. A folyó hossza 276 km volt, míg a völgyé 201 km. A folyót a tőle délre eső hegyoldalról és dombokról lefutó oldalvízfolyások is táplálják. Jelentősebb a Csigér patak. A folyó hordaléka a felső szakaszon Borosjenőig durva kavics és homok, Borosjenő alatt 30 km hosszban finom homok és iszap. Innen Gyuláig a folyó kemény fehér agyagban folyik, s áradások idején fehér színű iszapot szállít. Egyes árhullámok durva homokot is hoznak egészen Gyuláig. A Fekete-Körös folyó szintén a Bihar-hegységben, a Nagy Bihar hegycsúcs alatt ered, a Bihar-kapu elnevezésű barlang-forrásban és a belényesi völgyből összefutó patakok nagyobbítják. Eleinte összeszűkített völgyben, sziklás kavicsos mederben, majd nyílt, de eléggé lejtős terepen, porhanyós <430