Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Vonsik Gyula: Permanens művelődés, korszerű műveltség

szet, az ember és a társadalom kapcsolatára egyaránt. A kérdés csupán az, hol kezdődik a megismerés, mi az első mozzanat ebben a folyamatban. A kérdésre adandó válasz csak a gyakorlatot jelölheti meg a megismerés kezdetének. Az ember ezt teszi, amikor szembehelyezkedik a természettel, hogy azt a maga uralma alá rendelje, amikor a társadalmi termelő gyakorlatban nemcsak önmagát, hanem a természetet is reprodukálja, mégpedig univerzálisan. A megismerés eredménye és feltétele is a gyakorlatnak. Éppen ezért a gyakorlat különböző fokán lehet a tudatosságnak, attól függően, hogy miijen szinten áll a valóság megismerése, amire a gyakorlat irányul. Minden elért eredmény ebben a folyamatban és minden új célkitűzés egyben a tudás, a képesség és ké^^é» állapotát kifejező tényező is, de egyben minden következő lépés kindulópontja is. Mi abból indulunk ki. hogy az ember szükségleteinek megfelelően mindenkor igyekszik megismerni azokat a törvényszerűségeket, amelyek őt a természettel és a társadalommal való kapcsolatában meghatározzák, vagyis igyekszik gyakorlati tevékenységének folyamatából kiküszöbölni az esetlegességeket, a véletleneket. Ennek lehetősége és megvalósulása is különböző szinteket öltött a történelem során. A tudatosság társadalmi méretekben való megjelenésének a feltételét a szocializmus teremti meg azzal, hogy lehetővé, sőt szükségessé teszi az alkotó munkát. Az ember lényegénél fogva arra született, hogy alkosson, mondják igen gyakran. Ez valóban igaz, csupán az a kérdés, mikor alkothat, és mikor alkot? Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy az ember alkot, amikor új igazságokat fedez fel, elkészít valami mesterművet, tökéletesíti a technikát, amikor erejét érzéseit és szellemét beleadja valamibe. Ez az embernek nem valami külön és ritkán megjelenő megnyilvánulása, hanem egyszerűen annak jele, hogy az ember ember. Az ember története során mindig új igazságokat, új formákat, új szerszámokat és anyagokat fedezett fel és használt. Ez a folyamat egyben a természettől való elválás folyamatát is jelzi. A szocializmus tehát amikor az ember emberré válását sietteti, akkor egyben az ember alkotó képességeinek kibontakoztatását is biztosítja. 2. A társadalomnak mint specifikus egésznek a vizsgálata a rá jellemző mozgástörvényekkel, történelmileg kölcsönös összefüggésekkel és ellentmondásokkal feltételezi minden egyes egyénnek és társadalmi csoportnak olyanfajta értelmezését, amely szerint a történelmileg konkrét körülmények között cselekvő egyén vagy csoport mindenkor magán hordja az adott idő és társadalom, jegyeit. Ebből következik, hogy a műveltségbeli elvárások is csak ebben az összfüggésben fogalmazhatók meg. Társadalmunk kulturális életének alakításában ma központi kérdés az új társadalom és az új ember műveltségének kialakítása. Most az ember szellemi arculatának átformálása közvetlen feladattá vált. A szilárd szocialista meggyőződés, a kötelességtudat, a felelősségérzés, a magas szellemi képesség, a szakmai igényesség, az új emberre jellemző erkölcsiség, a munkához és más emberekhez való szocialista viszony kialakítása az általános társadalmi kapcsolatok formálása, vagyis mindaz, ami az embert emberebb emberré teszi, ez került most közvetlenül napirendre. Ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósítása az ember érdekében, az ember tevékenységének eredményeként jöhet létre. <395