Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - SZEMLE

SZÍJ REZSÓ: TIPOGRÁFIAI JEGYZETEK A B1BLIOTHECA BEKESIENSIS 5. KÖTETKRÖL Kezdjük talán azzal, hogy a kötetet Ruzicskay György néhány szép rajza díszíti. Így kell mondani, mert valóban díszére válnak e rajzok a kötetnek, mivel nem lépik túl a tükör adta keretet, s a maguk vékony vonalaival nem nyomják el a szövegoldalt, szemben az erős fekete folthatású, vagy éppen egész oldalas színes — akvarellszerű — illusztrációkkal, amelyek valósággal szétvetik számos, különben szép könyvünk egységét. Könyvművészeink gyakran tévesztik szem elöl azt, hogy az illusztráció nem nőhet a szöveg fölé, nem lehet hangsúlyosabb, mint a szöveg oldal. Négy soros szöveg mellé egész oldalas színes illusztráció kerül, vagy erőteljes fekete-fehér fametszetű grafika, ami fölborítja a könyv, az oldalpár szerkezeti egyensúlyát — Ruzicskay-nál a szöveg és a rajz „tónusa" között sikerült harmónia létesül, kivéve a Tessedik portré és a címlap közti viszonyt. A portréval szemben a címlap alsó fele teljesen üres, emiatt és a tükörnagyságú portré miatt az oldalpár egyensúlya fölbillen. Ha a megjelenés helyét és évszámát is közlik, ezzel lezárhatták volna a címlapot. Nem valószínű, hogy így is megnyugtató egység áll elő, de mindenesetre nagy mértékben csökkentették volna az egyensúly hiányát. — Itt még más kérdés is fennforog. Az nevezetesen, hogy a szerző nevét a két verzális kivételével kurrensből szedték, s noha a címsor és a rajz felső éle is a tükör élén áll (az én példányomon), mégis úgy tűnik, mintha a címsor följebb állna, mint a rajz. Ha az egész címsort nagybetűből szedik, ezt az érzéki csalódást kikerülhették volna. Igaz, ez esetben a kötésen is így kellett volna szedni, de ott éppen nem mondott volna ellene semmisem. Egyéb megjegyzések: a bevezető kurzív szedésben nem tartom szerencsésnek a nagybetűs betéteket. Megbontják a sorok összhangját, a nagybetűk lejjebb érnek, mint a kurrenssel szedett szöveg, mire jó ez? Lehet, hogy kapitälchen fokozat nem akadt, amit a Magyar Könyvszemle alkalmas sikerrel, de a dőlt betűkkel szedett szövegben nem lett volna egyszerűbb a kiemeléseket álló betűkkel szedni ki nagy betűk helyett? A 24. oldalon egy sorral többet találunk, minek következtében az oldalszám már lemaradt. Oka ennek nyilván az, hogy háromszavas kurtasort nem akarták átvinni a következő oldalra, pedig az adott esetben ez még mindig szerencsésebb lett volna, mivel így is csonkasorral kezdődik az új oldal. De kikerülhette volna a tördelő ezt azzal is, ha a fölsorolás előtt, tehát az I. előtt kihagy egy sort és a logika kedvéért a fölsorolás (5.) után szintén. — A sorregiszter nem sikerült mindenütt pontosan (85— 86), nem azt mondom, hogy az oldalak is ugrálnak föl-le, de azért egy kicsit észrevehetően libegnek (66—67, 78—79, 92—93, de másutt is). — A 107. oldalon egy sor még elfért volna, de nyilván abból a meggondolásból indulva ki, hogy ez esetben a 109-ről a 110-re fatytyúsor kerül, a tördelő inkább a 107-en hagyott ki egy sort s az oldalpár egyensúlyának megbomlását vállalta. Holott ha az idézetek sorrendjében változtat, hosszabbat vesz a rövidebb helyére a 109—110 oldalon, a kérdés zökkenő nélkül oldódik meg. Az egyengetés körül is észleltem hiányosságot. Az én példányomban a 35. oldalon fölülről a 6. sorban a 25. évig ezért ugrik ki élesebb vonalaival, ugyanott, de másutt is az oldalak festékezésében föltűnő fokozatbeli különbség észlelhető. A könyv „összehordás"-a az ívek fűzése, körül vágása, kötése során még mindig történhetnek súlyos hibák. Itt ugyan ilyesmit nem vettem észre, de azért a 99. oldalon fönt nyilvánvalóan ferdén sikerült a vágás! (Az én példányomon.) A kötés kifogástalan, szép, a szöveg a fedélen és a gerincen semmi kívánnivalót sem hagy maga után. Az antilopszerű papírkötés színben is nagyon ízléses. Több évtizedes könyvesztétikai munkásságom alatt most fordult elő elsőízben, hogy ebből a szempontból kritikai <382