Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - SZEMLE

ELEK LÁSZLÓ: TISZTELETADÁS EGY NAGY EMBER EMLÉKÉNEK (A BIBLIOTHECA BEKESIENSIS 5. FÜZETE) A Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola nyomdaipari osztályának tanulói nemrégen a Bibliotheca Bekesiensis újabb füzetével jelentkeztek. Vizsgamunkaként készítették el a Tessedik Sámuel írásaiból című kiadványt, amelyben a földművelés és állattenyésztés korszerűvé és okszerűvé tételéért, a lakoság életszínvonalának emeléséért éjt nappallá téve dolgozó, fiziokrata szarvasi evangélikus pap két főművéből: önéletírásából és a Parasztember Magyarországban-ból adtak közre szemelvényeket. A tanulók fényesen vizsgáztak. Sikeresen birkóztak meg a tipográfia kemény törvényeivel: pompás szedésű, ízléses oldaltükrű, pontos margózású, finom tördelésű, jó festékezésű, tiszta munkát adtak. Szép kiadványuk arról tanúskodik, hogy olyan szakavatott mesterek foglalkoznak velük, akiknek figyelmét nem kerülik ki a nyomdászat legaprólékosabb kérdései sem, akiktől a szakma hallatlan fegyelmét és példás szeretetét tanulhatják meg. Ma, amikor a művelt világ Tessedik halálának 150. évfordulóján tisztelettel emlékezik a magyar mezőgazdasági kultúra, a gyakorlati gazdászat, a faluszervezés és az élethez közelítő pedagógia e nagy egyéniségére, érthető módon fokozott aktualitású minden írása. Különösen azok, amelyekből ádáz ellenfelekkel vívott küzdelmét, új életforma kialakítását célzó szenvedélyes társadalomreformátori buzgalmát ismerhetjük meg. Ilyennek tartjuk ezt a kiadványt is, ezért köszöntjük szeretettel. Tessedikről manapság jóval többen és többet beszélnek, mint ahányan és amennyit olvassák. Tud róla mindenki, hiszen korszakalkotó munkásságának tételszerű ismerete a magyar átlagember műveltségének szerves része. Szinte szoborszerűvé is merevedik már — nevének és tevékenységének emlegetése anynyira nélkülözi gazdagon sorjázó műveinek ismeretét. Ez pedig baj, nagy baj, ami ellen tenni kell. Ahol hiányzik az alap, ott előbb utóbb hiányzik majd minden. Ö maga intett erre. Szinte megdöbbenti a kutató embert, mily nagy volt benne a közlés és az agitáció vágya, amellyel racionális célkitűzéseit, népnevelő buzgalmának tapasztalatait, küzdelmes életének kínzó tépettségét, szomorú buktatóit és felismert igazságait az illetékesekkel, sőt tovább megyek, minden kortársával, akivel csak találkozott, ismertetni akarta, hogy általuk hatni, javítani tudhasson. Haan Lajos nagy történeti munkájában, a „Békés vármegye hajdana"-ban (Pest, 1870) Kristóffy György összegezése alapján nem kevesebb, mint 135 kisebb-nagyobb dolgozatáról, tanulmányáról tett cím szerint is említést, melyek közül mindössze 18 jelent meg addig nyomtatásban. Azok is többnyire német nyelven, a korabeli külföldi folyóiratok hasábjain. Így aztán itthon nem is terjedtek el szélesebb körben. Két évvel ezelőtt pedig dr. Nádor Jenő, a megyei történészek nesztora, a Békési Élet szarvasi számában közölt szép, színes tanulmányában — az újabb számbavétel eredményeként — már 400 fontosabb írásáról beszélt, mintegy súlyosbítva a Tessedik kutatók felelősségét és kötelességét: vizsgálják felül teljes életművét, szűrjék ki belőle az idővel dacolni nem tudó kisebb értékű munkákat, s gondos szelekció után adják közre magyarul a ma is hasznos, értékes dolgozatokat. Ahhoz, hogy Tessedik munkássága népünk tudatában méltó helyre kerüljön, és szocialista hagyományaink fontos erőforrásává váljék, erre feltétlenül szüksége van. Szoborrá merevedésétől egyedül csak munkáinak tudatos és ügyes népszerűsítése (ezt célozta a televíziós adás, a Magból kel az élet is), és azok alapos, nem tételszerű, tehát nem verbális ismerete mentheti meg. Olyan írások publikálása és tanulmányozása, amelyekből megelevenedik „gyűlölet, irigység, gúny, üldözés és ármány" közt lefolyt' küzdelmes élete és harca. Ilyenek pedig gazdagon találhatók művei között. Életének és irodalmi munkásságának ugyanis határozott atmoszférája van. Szenvedélyes szubjektivizmusa a legtárgyilagosabb, a legracionálisabb <378