Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 2. szám - SZEMLE
majd a kihalt, de sok vonatkozásban csábító alföldi területek benépesítésének egfőbb mozzanatait. Bár az új telepeseket anakronisztikusan Szlovákii több megyéjéből eredezteti, szerencsés mozzanat tanulmányában, hogy egy másik tudományág, a nyelvészet eredményeit hívja segítségül a Békéscsabát benépesítő szlovák lakosság származásának és sorsa további alakulásának elemzéséhez. Itt érdemes egyébként megemlíteni, hogy a békéscsabai és egyáltalán a magyarországi szlovákság nyelvének alakulása területén Békés és Nógrád megye kutatói közös erőfeszítéssel még sok értékes következtetés megtételére lehetnek képesek (Elég legyen itt csak arra utalni, hogy a nógrádi szlovákok 200 évvel ezelőtti írásos emlékeinek nyelve nyilván közelebb áll a szlovák irodalmi nyelvhez, mint a mai nyelvjárások bármelyike). Sokat mond a tanulmány az új telepesek életkörülményeinek alakulásáról is, itt még sokrétűbb és színesebb lehetett volna megállapításainak sora, ha felhasználja a békéscsabai evangélikus egyház birtokában levő forrásanyagot, amely az 1720—1730-as évek szoros összefonódottságban levő politikai községének és egyházközségének életére világít rá. Békéscsaba úrbéri viszonyaira — SZÁNTÓ IMRE kitűnő írásának tükrében — elsősorban az volt a jellemző, hogy a község lakói az úrbérrendezés után is a viszonylag kedvező szerződéses forma mellett maradtak. Később azonban, a bérleti összegek emelkedése, sőt a természetbeni juttatások újbóli belépése, valamint a földbirtokosoknak több földesúr között való megoszlása egyre bonyolultabbá tette a szerződések rendszerét. (Ezt a bonyolultságot a szerző egy kissé nehezen áttekinthető módon, alapos részletezéssel mutatja be.) Mindezek a körülmények, valamint az 1832/36-os országgyűlés határozatai oda vezettek, hogy Békéscsaba lakói 1845. okt. 24-én több, mint 800 ezer ezüst forintért megválthatták magukat a földesúrnak tett szolgáltatások alól. Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc korszakának ismertetésére — VIRÁGH FERENC vállalkozott. Igaz, kissé messziről indul — mintha az előző tanulmányok nem tisztázták volna az előzményeket — de igyekszik bemutatni a rövid, ám eseményekben rendkívül gazdag korszak helyi vonatkozásait. Az eseményekben való gazdagság ugyan nem nagyon jelentkezik a tanulmányban, meglehetősen kevés teret szentel magának a forradalomnak, inkább arról a fontos kérdésről beszél bővebben, hogy a község, illetve város vezetősége hogyan próbált egyensúlyt teremteni az áprilisi törvények értelmezésében eltérő megyei vezetés és a nép között. A korszak jólismert problematikája és a rendelkezésre álló forrásanyag több egyértelmű következtetés megtételét tette volna lehetővé. Némileg eltér a helytörténet műfajától TÁBORI GYÖRGY, aki a város 18— 19. századi településének fejlődését vizsgálva inkább a néprajzi jellegű kérdéseknek ad helyet egyrészt, másrészt meglehetősen egysíkú forrásfelhasználásból kifolyólag nehezen felismerhető koncepcióval villant fel mozzanatokat a csabai templomépítkezésekről, a lakóházak formájának alakulásáról. Nagyon örvendetes, hogy foglalkozik a helység térképeivel; kár, hogy az 1860-as évek kataszteri felmérésének anyagát nem vette figyelembe. Nehéz elfogulatlanul nyilatkozni a ru tinos szerző, DANKÓ IMRE munkájáról, aki úgy látszik, ezúttal meglehetősen a könnyebb végét fogva ^ munkának, az ipar és kereskedelem bemutatásánál szemmel láthatóan nem eredeti forrásanyagra támaszkodott, hanem vegyes színvonalú monográfiák e tárgyra vonatkozó anyagát próbálta összeötvözni. Mondanivalójának világosabb szerkezete céljából érdemes lett vola az egy tárgyra vonatkozó adatokat egymással párhuzamba állítania, és egyes pontatlanságok kiküszöbölése érdekében (így pl. 1854-es örökváltságról beszél, vagy arról, hogy Békéscsabának csak 1840 óta vannak vásárai, noha ő maga is idézi Petik Ambrus munkáját az 1784. évi vásárokról) nagyobb figyelmet tanúsítania. Az elemző tanulmány példáját mutatja SZABÓ FERENC dolgozata a váró", mezőgazdaságáról. Igen széles körű irodalom- és forráselemzése lehetővé teszi a tárgyra vonatkozó legfontosabb (énem valamiféle esetleges) adatok közlését — bár az adatok bősége így nem egy esetben megnehezíti az egyébként világos gondolatmenet nyomon követését. Nem elégszik meg azonban csak az adatok bemutatásával, hanem összképet is tud adni. Mintaszerű, színvonalas életrajzzal állít emléket SZÉKELY LAJOS a megye <371