Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - SZEMLE

SCHNEIDER MIKLÓS: TANULMÁNYOK BÉKÉSCSABA TÖRTÉNETÉBŐL A nagy hagyományokkal rendelkező és termékeny Békés megyei helytörténeti irodalom újabb értékes darabbal gazdagodott: az újjátelepítésének 250., valamint városi rangra emelésének 50. évfordulóját ünneplő megyeszékhely tanulmánykötetet jelentetett meg története legfontosabb mozzanatainak bemutatása céljából KRISTÖ GYULA és SZÉKELY LAJOS igényes szerkesztésében. (Tanulmányok Békéscsaba történetéből. Békéscsaba, a Városi Tanács V. B. kiadása, 1970. 384+18 lap. 24 mell.) A Békés megyei helytörténészek, kezdve a jólképzett és lelkes Haan Lajos munkásságától egészen napjaink ilyen irányú tevékenységet kifejtő szerzőiig sok sikert értek már el, de időnként kudarcot is vallottak műveikkel. Mivel a helytörténeti tevékenység nem zárult le, a megye jelentős települései nyilván már a közeljövőben is szándékoznak lépéseket tenni helységük törénetének feldolgozása érdekében; nyilván a gyulai közvéleményt sem elégíti ki már a harmincas években készült várostörténet, amely bár korrekt és rangos munka, de folytatás híján csak részben felel meg az adottságait oly kitűnően kihasználó és ennek következtében országosan is jelentős szintre emelkedő város igényeinek. Feltétlenül szükség van arra, hogy minden ünneprontási szándék nélkül a most megjelent mű tanulságait igyekezzük felhasználni arra, hogy a közeljövőben elkészülő helytörténeti munkák még magasabb színvonalat érhessenek el és soha ne születhessenek többé olyan művek, melyek miatt a Békés megyeieknek szégyenkezniük kellene. A történetírói (ezen belül természetesen a helytörténeírói) tevékenység ered ménye különféle műfajú munkákban ölthet testet. E műfajoknak, eltérő alapfunkciójukból eredően, a módszereik is ltérőek, amely viszont azt eredményezi, hogy hatékonyságukban is különbség mutatkozik. Az egyik ilyen műfaj, a — napjainkban valóságos reneszánszát élő — forráskiadvány soha nem lép, nem is léphet fel a mindent közlés, a teljesség igényével. Elsőrendű feladata, hogy rávilágítson egy-egy korszak legfontosabb mozzanataira, hogy felidézze a bemutatott korszak légkörét; és célja végül, de nem utolsósorban, hogy anyagot szolgáltasson feldolgozásokhoz, valamint további kutatások végzéséhez adjon indítékot. A forráskiadványok hatékonyságának megítélését illetően nem teljesen egyeznek a vélemények, az azonban bizonyos, hogy semmi más műfaj nem alkalmas annyira egy kor gondolatvilágába való beilleszkedés elősegítésére, mint annak a korszaknak eredeti dokumentumanyagát felidéző — s természetesen megfelelő szükséges magyarázatokkal ellátott — forráskiadvány. A másik műfaj, a tanulmánykötet, már arra vállalkozik, hogy a helység történetének egyes fontos kérdéseit, annak minden lényeges mozzanatára figyelve kielemezze és így tegye lehetővé olyan általánosabb érvényű következtetések levonását, melyek egyértelműen vázolják fel a helység történetének legfőbb vonalait. Nyilvánvaló, hogy a tanulmányok elmélyedően részletező, bő tudományos apparátust felvonultató jellegüknél fogva már kevésbé tarthatnak számot széles körű érdeklődésre, elsősorban a szakmai igények kielégítésére alkalmasak és a további, összegező jel<369