Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Prokopp Gyula: Haan Lajos levelei Ipolyi Arnoldhoz

tokos volt —, a Terényi nejet vette fel. Példáját bátyja is követte. Ö az ipolymenti szülőhely (Ipolykeszi) után az Ipolyi nevet kezdte használni írói névként, később pedig családnevét is Ipolyira változtatta. Haan Lajos (1818—1891) evangélikus papi családból született a Nógrád megyei Sámsonházán, de Békéscsabán nevelkedett és 1855-től haláláig az ottani evangélikus egyház lelkészeként eggyé forrott ezzel a várossal, amelyet akkoriban az ország legnagyobb falujának neveztek. Hogyan kezdődött e két kiváló férfi ismerkedése, vajon a Terényi-család körében ismerkedtek-e meg, vagy a történetírói munkásságuk hozta őket egymással kapcsolatba

3 — erről hallgatnak a forrásaink. Nem tudjuk azt sem, melyik évben keletkezett ismeretségük. Annyi azonban bizonyos, hogy a gyűjteményben levő kilenc Haan Lajos-levél elsejének kelte (1870. március 23.) előtt már ismerték egymást és Ipolyi már akkor is azon volt, hogy egyengesse az utat Haan számára az Akadémia tagjai közé. E levél megírására Székács József» adott alkalmat azáltal, hogy Haan megválasztása érdekében felhasznált egy Haan által aláírt jegyzéket, amelyben Haannak nyomtatásban megjelent művei voltak felsorolva. Mikor Haan erről tudomást szerzett, akkor írta Ipolyinak ezt a levelet. Megköszöni, hogy Ipolyi ajánlani fogja őt az Akadémia tagjául, de tiltakozik a látszat ellen, mintha ő maga „járna utana" megválasztásának és kéri Ipolyit, vágja le nevét a jegyzék alól. „Ha a nem várt megtiszteltetés csakugyan érne — írja — az mindenesetre csak arra szolgálna ösztönül, hogy fokozzam a magyar irodalom terén eddig igen csekély mérvben tanúsított munkásságomat". Egyúttal közli legközelebbi tervét: „Szándékom volna bele fogni Buday Ferenc

5 polgári lexiconának folytatásába egész a XIX. századig, ha ugyan ehhez társat kapnék, mert a munka olyan, hogy egy embernek erejét túlhaladja. Kerékgyártó Árpád*' bele kezdett volt, de a munka az első kötettel megszakadt." Végül megemlíti, hogy öccse, Antal,

7 aki szintén ismerőse Ipolyinak, már az előző év októbere óta Rómában tartózkodik. Az egy héttel később, március 30-án kelt levelében megköszöni Haan Ipolyi gyors és megnyugtató válaszát. Egyúttal — értesülve arról, hogy Ipolyi Rómába készül — közli öccsépek római címét. Haan harmadik levele 1870. október 31-én kelt. A sikertelenség ellenére is megköszöni benne Ipolyinak, hogy ajánlotta őt, majd így folytatja: „Hogy most meg nem választtattam, az cseppet sem bánt, mert hiszen tudom, hogy első ajánlatra nemigen szokott valaki megválasztatni... Talán idővel, ha majd több érdemem lesz. Mindamellett büszke vagyok arra, hogy egy Ipolyi ajánlásra méltónak talált". Akkoriban az a hír járta, hogy a Történelmi Társulat az 1871. évi vándorgyűlését Vajdahunyadon fogja tartani. Ezért Haan arra számított, hogy Ipolyi odautaztában Békéscsabát is útbaejti. Ezért írja: „Előre örvendek annak, hogy akkor talán nekem is lesz szerencsém egypár pillanatra Főtisztelendőségedhez szerény lakomban." A következő években Ipolyi ismételten ajánlotta Haant az akadémiai tagságra, de még mindig siker nélkül. így 1876. tavaszán is az újságokból értesült Haan arról, hogy Ipolyi újból ajánlotta őt. A május 23-án kelt levelében Haan megköszöni Ipolyinak újbóli jóindulatát és így folytatja: „Nem keresem azon nem érdemlett kitüntetést, hogy akadémiai tagnak választassam, de ha már nevem ismét az ajánlottak közt szerepel, valamint a megválasztás kétszeres ösztönül szolgálna arra, hogy csekély tehetségeimet fokozott buzgalommal fordítsam a magyar történelem mívelésére, úgy ellenben az újabbi bukás igen leverően hatna reám. Reményem van azonban, hogy most az egyszer megválasztatáson! sikerülni fog, már csak azért is, mert hiszen az utolsó választások óta a magyar nyelv, irodalom és érdek körül annyiban szereztem magamnak érdemet, amennyiben a már eddig is szép virágzásnak indult békésmegyei múzeum s békésmegyei régész és mívelődéstörténelmi egylet nagyrészt az én fáradozásom következtében létesült. Oly szellemi mozgalom ez itt a magyar alföldön, mely mindenesetre megfigyelést és méltánylást érdemel." 1876-ban ismét csalódás jutott Haannak osztályrészül, de most már utoljára. 1877 májusában az Akadémia végre tagjai közé választotta. Május 30-án kelt leve<323