Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Nyomorúságos helyzetünk okozói

Czikkely János balesete gazdája hibájából származott. A tanyáról a gazda házához szalmát szállítottak. Amikor megrakták a kocsit, Czikkely figyelmeztette a gazdát: A lovak pihentek, erősszájúak: engedje, hogy szorítózabiát tegyen. Különben bögölycsípéstől, vagy egyéb valamitől megbokrosodnak a lovak szalmával rakott kocsiról nehéz fékezni. Ha a gazda hajtotta kocsiba fogva a lovakat, mindig a szorítózabiát tetette. Akkor mégsem engedte. Az úton megtörtént a baj. A lovak megbokrosodtak. Czikkely, bár erős ember, nem bírta a lovakat kellően fékezni, a csúszós szalmán nem tarthatta magát. Szólt a gazdának, fogja meg hátulról őt, vagy a kantárszárat. A gazda segítségadás helyett a szalmát lekötő kötélbe kapaszkodott. A kocsi az árokba borult. A gazdának az ijedtségen kívül semmi baja. A béresnek eltört a bal karja, olyan szerencsétlenül, hogy nyomorék maradt. Munkaképtelen lett, törvény szerint kárpótlásra jogosult. Ügyvédnél is próbálkozott Czikkely. Az ügyvéd elvette a verejtékes koronákat, de a gazda ajándékát se utasította vissza. Később azt a „jó" tanácsot adta neki; örüljön, hogy a gazda kifizette a ledolgozott időre járó bért. A cselédkönyv törvénycikkei alapján és Uhrin Ede tanácsa szerint megcsináltam a kérvényt, csatoltam az orvosi látleletet és minden egyéb írást. Czikkely pedig ment az írással úgy, ahogy irányítottam. A járás és a megye újra elutasította a panaszt, de a minisztériumban elővették. Pár hét múlva Czikkely azzal jött, hívják egyezségre a gazdával. Azt tanácsoltam, egy hold földön alul ki ne egyezzen. A gazda meg a hivatalos egyén szépbeszédje megingatta és egy lánc (400 D-öl) kerti földbe kiegyezett, mert az éppen az ő kisháza mellett eladó volt. Czikkely János szerencséje se maradt titok. Jöttek is hasonló panaszokkal. Hamarosan tapasztaltam, a hivatalos egyének és érdekelt gazdák orra alá töröm a borsot, melytől nemcsak tüszkölnek, de morognak is. A szolgabíróságtól a községházán keresztül mégis érkezett a „jóakaratú" figyelmeztetés; ne avatkozzam hivatalos ügyekbe. Mert a „jóakaratú" figyelmeztetést nem követtem, a csendőröktől nyomatékos magyarázatot kaptam és ígéretet, hogyha még nem értem miről van szó, majd találnak érthetőbb módot. Érthető volt. Csodálkoztam is hogy nem értem fel ésszel magyarázat előtt, hogy ha minden kérvény kézírásommal megy az urak szeme elé, baj lesz. Azontúl csak ceruzával írtam és megmondtam a panaszosoknak, hogy írja át. Míg mások dicsekedtek az eredménnyel, melyet segítségemmel értek el, én bölcsen hallgattam a pofonokról amit általuk a csendőröktől kaptam. Fájt, de hasznos volt, mert gyorsította a lomha értelmet és óvatosságra intett.. . De lemondani a szegényemberek sokféle bajainak segítéséről már nem tudtam. Nemcsak kubikos társaim bizalma bátorított, hanem az orosz bolsevikok egy-egy eredményének hírei is. Ilyen volt az a rövid újsághír is, hogy aláírják Rigában a szovjet-magyar fogolycserét. Ezt a Vörös Hadsereg és a szovjet kormány győzelmének éreztem. Ez erősítette hitem, hogy amíg a szovjet Vörös Hadsereg él é> győz, addig bármilyen kegyetlen legyen is a terror, csüggedésre nincs ok. * * * Naponta izgatóbb panaszokat taris7/\yáztak a tanyákról meg a község minden részéről: Kurilla István öregkerti kubikos nagybúsan panaszolta: felesége nehezen szült, orvost hívott, de mire megérkezett, szerencsésen meglett a gyerek. A bábaasszony végezte kötelességét, az orvos csak megnézte az asszonyt, meg a gyereket. Tekintettel. hogy Kurilla a múlt év őszén jött haza orosz hadifogságból és mert a kis házikóján kívül vagyona nincs, nem kért pénzt, csak annyi gabonát, ami az akkori helyzetben két és félhavi napszámbérnek felelt meg. Az orvos az irgalmas szamaritánus hírében állt. De a háborús kapzsiság, a fajvédelem nevében szabadjára engedett néprablás őt is megfertőzte. Mea kellett értetni vele? a zsarolás nem illik becsületes foglalkozásban megőszült férfihez. Leírtam úgy ahogy volt és a Földmunkások Lapja leközölte 1921. szeptember 24-én. <298