Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Nyomorúságos helyzetünk okozói

Kurillának pedig azt tanácsoltam, csak annyit fizessen, amennyi a külterületi látogatásért jár. Pár nap tizenegyen kerestek fel és kitűnt, hogy Kurillára még tekintettel volt az orvos, másoktól jóval többet kért. Mindnyájan arra kértek, csináljak valamit, mert két-három ilyen „kegyes" orvosi látogatás és oda lesz az évi kereset. Mindenkivel leírattam, mikor milyen betegséget kezelt az orvos, mennyit kért.. . Az említett cikk megjelenése után hamarosan hivatott a főjegyző. A főjegyző, a sértett Kovács Péter és a másik községi orvos, Weisz voltak a szobában. A sértett orvos, mint tanyaudvarán mérgesített kanpulyka, veresedve izgult. Minden bevezetés nélkül az újsággal az orromnál hadonászott és szinte lármázta: — Várj csak! Ha eddig el is nézték a községházánál, meg a szolgabíróságon, hogy minden becsületes ember dolgába belepiszkálsz, majd én elvetetem a kedved ilyesmitől... Mikor elfulladt a dühtől, lármától, nyugodtan szóltam: — Tekintetes úr! Átéltem a világháborút, forradalmakat, se az ágyúdörgéstől, se a szuronyrohamtól nem lett sárga a gatyám. Csak nem gondolja? most rezelek be fenyegetésétől? Ha kedve van, mehetünk tovább. De nézze csak — zsebemből kivettem a tizenegy aláírásos panaszt, — pár nap alatt tizenegyen jöttek hozzám panasszal maga ellen. Ha magának kevés, amit írtam, tettem jóakaratú figyelmeztetés képpen. hajlandó vagyok a megyére vinni a panaszokat! Csak három nevet említettem, az orvos megváltozott. Kitűnt, nemis volt szándéka gorombáskodni, de ideges és nem mindenkor ura önmagának. Meg kell értenem, mennyi baja van az orvosnak, a mai nehéz időben, olyan emberekkel, akik nem tudják mibe kerül egy-egy műszer, vagy a szükséges gyógyszer. Hajlandó súlyos bajoknál minden költséget feljegyezni és megmutatni félreértés elkerülése végett. .. Weisz orvos csak sunyított. Hegy eleget tegyek a panaszosok óhajának és a további túlkapásságot is megakadályozzam, a szolgabírótól kértem az orvosi tarifát. Kérésem még az ügyvezetőnek se tetszett, de azt mondtam a megyére megyek megnézni és követelem, hogy a szolgabíróságnál legyen kifüggesztve. Az ügyvezető duruzsolva ide adta. Pontosan lemásoltam és a csoport helyiségében kifüggesztettem. * * * Később a másik orvosra is volt panasz. Fekécs Frigyes 18 éves legény Dinya Pálnál béreskedett. Az öreg gazda a községben lakott. A béressel a fiatal gazda lakott a tanyán. A fiatal gazdának pénz kellett, de gabonát eladni nem vihetett, félt megtudja az apja. Szegényebb szomszédja vállalkozott az eladásra. Óvatosságból a gabonát apránként, hogy az apja észre ne vegye, éjjel hordatta át a béressel. Csakhogy Dinya Pálnak csalhatatlan a szemmértéke. Észrevette a hiányt. A fiú tagadott. Pál gazda a csendőrséghez fordult. Mint szőlős gazdához illik, jól megvendégelte a csendőröket azután kezdődött a nyomozás. A béres legény néhány pofon után bevallotta, hogy ő hordta át a gabonát a szomszédba, de a fiatal gazda parancsára. Természetes, a fiatal gazda olyasmit nem vállalhatott, tehát a bérest kellett verni, hogy beismerje a lopást. A legényt ájultra verték, mégsem ismerte be. A legény, mikor néhány nap múlva talpra állt, elment Weisz orvoshoz látleletet kérni. Az orvos irtózva utasította el. Látleletet adni csendőrök, tekintélyes gazda munkájáról? Ilyesmire béres még csak hogy is gondolhat! A legény hozzám jött. Csak pár szót írtam Weisz orvosnak, hogy ha nem hailendó a fiút megvizsgálni és látleletet írni, azonnal a járási főorvoshoz megyek vele és re vegye rossz néven, ha az ügyet a megyére, vryjy Pestre viszem. A legény megkapta a látleletet, de aznap este engem is meglátogatott a két csendőrlegény és nem éppen nyájas arcsimogatással megkérdezték, mit akarok, hogy mindenbe beavatkozok ... 10* 299