Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Nyomorúságos helyzetünk okozói

váztak. Érezték, nincs igazuk a gazdáknak, de megsérteni nem akarták őket. Az öreg csősz nem volt szakcsoportunk tagja, két kubikos fia azonban tagunk. De különben is éreztem, mielőtt döntenek, be kell avatkoznom a vitába: — Gazduramék mióta ismerik Tímár bácsit? kérdeztem az idős csőszre mu­tatva. — Én még fiatal koromból, amikor apámnál volt néhány évig béres — szólt egyik gazda. — És gazduramék? — néztem a másik két gazdára. — Mi is ismertük, mint béres embert is. Azért is fogadtuk három évvel előbb csősznek. — Gondolkodjanak gazduramék. Tímár bácsi 8 éves korától hatvanöt éves koráig Pintér gazduraméknál és többieknél szolgált. Munkája ott jövedelmezett, ahol szolgált. Nem hiszem, ha ezt átérzik, sajnálnák most azt a pár liter búzát... — Nem is érdemes erről beszélni — szólt Pintér, szégyenkedve. A gazdák után mikor az idős ügyvéddel eljöttünk a főjegyzőtől, az úton megállt és halkan mondta: — Érzékükre tapintottál István. Ügy látszik, amíg az ember egészen el nem durvul, jobban hat az emlékeztető szó, mint a rideg paragrafus. Kényelmetlen helyzetben voltam. Vagy a gazdák vagy a szegény öreg csősz ellen kellett volna vétenem. Megmentetted paragrafus nélkül a helyzetet. Köszönöm. Nem foglalko­zom már. nehogy annak kelljen az igazát védenem, akinek tudom nincs igaza erkölcsileg még akkor sem. ha a paragrafus úgy kívánja. Ne úgy vedd ezt öcsém, mint öregember fecsegését, hanem úgy, mint őszinte szót. Na ha mégis szükséged lenne valamilyen rendelet megismerésére, tudod hol lakom. — Köszönöm Ede bácsi. Ez kissé meglepett. Különben örültem a bizalmas barátságnak. .. * * * Karsai Imréné több neveletlen hadiárva anyja. Az özvegyi és árvajárulékot már hónapok óta nem kapta. A kis lakóház és nyolcszáz négyszögöles föld adó­ját nem tudta f ;zetni. Végrehajtással fenyegették, pedig a rendelet értelmében a többgyermekes hadiözvegyek segélyben és adó engedményben részesülnek. De hiába járt a segély után, folyamodott a ház és az egyházi adó elengedéséért, elu­tasították. Nagy csomó rendeletet és visszautasított kérvényt mutatott, melyek biztosították az ő jogát és a hivatalnokok jogtalan eljárását. Részemre ez ismeretlen terület lévén, Karsainé szavai és a rendeletek, melyekre kérvényeiben hivatkozott, cselekedetre ösztökéltek. Ehhez azonban segítség kell, de mert az említett eset után ajánlotta segítségét dr. Uhrin Ede, vasárnap délelőtt elmentem hozzá. Segített. Ideadta a hadigondozottakra vonatkozó rendeleteket, megmagyarázta hogyan fellebbezzem, ha elsőfokon nem intéznék. Nehéz volt a paragrafusok kacskaringóiban eligazodnom, de éreztem, anélkül olyan ügyeket intézni nem lehet... Megírtam a kérvényt. Mellékeltem a szükséges iratokat. És mikor az elsőfokú hivataltól elutasították, irányítottam tovább és érvényesült. örültem az eredménynek. Azt is bizonyította ez, Uhrin Ede bár a leggazdagabb család sarja, de mint tanult, okos ember megérti a szegények baját is. Keringett is róla olyan hír, hogy azért hagyta ott a pályát, mert megundorodott a sok jog­talanságtól, amit a bírák és a hivatalnokok elkövettek a dolgozó emberek ellen . . . Karsainé sem bújt el kis házikójába sikerével, elmondta másoknak. A hasonló panaszok rengetegét kellett intéznem. Nem egyszer történt, hogy mikor heti mun­kám után hazaértem, szombaton délután egy vagy két asszony is várt rám. Eleinte úgy jöttek, mint a községi hivatalnokokhoz szoktak; kiskaskában néhány tojással, vagy a zsebkendő sarkába kötve néhány koronával. Csak akkor értették meg, nem pénzért cs :nálom. amikor megmondtam: ha sok a pénze, menjen Gyo­mára valamelyik ügyvédhez az nem utasítja el.. . * * * 10 297

Next

/
Oldalképek
Tartalom