Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Nyomorúságos helyzetünk okozói
„ .. . A mezőgazdasági bizottság elnöke meghívta endrődi helyi csoportunk elnökét, Hunya István szaktársat tárgyalásra, aki ott megjelenvén előadta a munkások kívánságát. A tárgyalás eredménye az, hogy a közös megegyezéssel létre jött cséplési munkabér augusztus l Jig 3,75 százalék, azután 3,25 százalék és élelmezés. A két etetőt és fűtőt a géptulajdonos fizeti. Minden gazda, akinél a gép ott csépel, köteles adni egy vízhordót és még egy embert, köteles a munkásokat szombaton haza és vasárnap kiszállítani..." Nem tetszett a gazdáknak a beavatkozásom. Néhány endrődi gazda a nagy Kovácsok és Varjú József (a virilisták) a községház folyosóján megtámadtak. Kovács Tibor öklével fenyegetett: — Azt hiszed, te parancsolod meg, mennyi részt adjunk! Nem hátrálhattam. Nyugodtan mondtam: — Ezt a cséplési részt a járási bizottság kötelezőnek fogadta. Legfeljebb majd úgy irányítjuk a cséplőgépet, hogy legyen idejük gondolkodni, mire odaér. — Mit! Még tán azt is te akarod meghatározni kihez mikor érjen a gép!? — dühöngött Kovács. — Nem, ezt majd a géptulajdonosokkal szerződött részes munkások állapíthatják meg. . . A hangos szóváltásra a községház körül ácsorgó agrárproletárok közül néhányan odajöttek. Kovács gazda azonban még dühödtebben fenyeeetett: — Várj, majd megmutatom neked, itt nem fogsz még egyszer kommunistáskodni... Nem feleltem, mert az ajtón kinézett a főjegyző és mintha semmit sem hallott volna, mondta: — Jöjjenek gazduramék, végezzük be a megbeszélést. A gazdák bementek. Nagy József karonfogott: — Gyere, Pista! Elég ez kóstolónak. A géptulajdonosokkal nem kerültem ilyen helyzetbe, ök inkább örültek, hiszen nekik kevéssel a géprészt is emelni kellett. Néhány géptulajdonossal meg is egyeztem, hogy a helyi szervezetből lesznek nála a munkások. Néhány nagygazda haragját bár felidézte a munkabér és emberséges élelmezésért való küzdelem, a helyi szervezet erkölcsi hatása gyarapodott nemcsak az agrárproletárok, hanem a józanabb gondolkodású gazdák körében is. Ez jó hatással volt mindnyájunkra. Megingatott beavatkozásunk még olyan részescséolést vállaló csoportvezetőket is, akik már a télen megegyeztek a géptulajdonosokkal. Eljöttek vasárnap a szervezetbe és elmondták: Tavaly is annál a gépnél dolgoztak, mint részesek. Szeretnének most is együtt maradni. Ezt nem akadályoztuk, mert tagságunkból már mindnek biztosított munkahelye volt. * * * Az embereket sanyargató szegénységnek olyan okozói is voltak, amelyeket a bürokrácia hozott létre, a hatályban levő törvények ellen. Meg kell ebből említeni néhányat: Ősz felé járt az idő. Kubikos társaim még munkaalkalmat remélve ácsorogtak a községház tájékán. Hogy ne várjunk hiába, bementem a jegyzőhöz, hogy érdeklődnek-e répaszedő, vagy egyéb munkások iránt vidéki uradalmak. A jegyzőnél három tanyai gazda, az idős csősz és Uhrin Ede, a kiöregedett ügyvéd vitatkoztak. A gazdák a földjük után járó néhány liter búzát nem akarták megadni a csősznek. Egyik azért, mert tavasszal sáros időben a dűlőút mellett kocsival valaki búzaföldjét taposta meg. A másik, hogy földje végén valaki lova kukoricáját rágta meg. — És sorolták a panaszokat. Ismertem az öreg csőszt. A gazdákat, a területe f is. Ha a csősz minden nap csak egyszer menne végig a hat dűlőúton, 30 kilométert gyalogolna. De ha az első, második dűlőn megy, nem láthatja az ötödik, hatodik dűlőben ki állata tapossa, vagy károsítja a vetést. A szerződés nem kötelezi a csőszt, hogy csak egyes gazdák vetéseire vigyázzon. Ezt a gazdák is tudták. A jegyző, az öreg ügyvéd této<296
