Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - Székely György: Márki Sándor-emlékbeszéd

öröklődött erre a mi vége felé járó századunkra is, s hogy még mindig vannak Péró lázadásának részletei amikből a tanulságot nem annyira a történetírónak, mint inkább a politikusnak kell levonnia." A magyar jakobinusokról Franciaországban (1901) publikált. Részint társadalmi nézőpontjai miatti perifériális helyzete, részint sok korszakot átfogó nagy tehetsége magyarázza, hogy a dualizmuskori nagy tízkötetes műben, a millenáris A magyar nemzet történeté-ben Márkinak nem az általa legeredményesebben művelt korszak megírása jutott feladatul. A Hunyadiak és Jagellók korát Fraknói Vilmos írta meg, történetírónknak Beksics Gusztávval megosztva A modern Magyarország jutott, tehát az 1848 utáni történet. De a Mátyás király emlékkönyv-et, igaz, hogy néma fővárosban, ő tehette közzé (Kolozsvár, 1902). Helyzete tehát ellentmondásos, hiszen ugyanakkor elismert, előkelő rangú történettudós volt: 1892 óta a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja s a kolozsvári egyetemen az egyetemes történet tanára. Utóbbi minősége magyarázza, hogy az ó- és középkorról (1910, 2 köt.), az új- és legújabb korról (1911, 2 köt.) egyaránt tett közzé műveket. De nemcsak szintéziseket írt: Du Maine herceg és felesége (Bp., 1911) jelzi a sokoldalú tevékenységet. Márki Sándor történetírói nagyságát jelzi, hogy a nagy távlatok, az egyetemes összefüggések kitágulása közepette sem szakadt el a szűkebb szülőhaza tájaitól, a helytörténeti tevékenységtől. Hiszen ilyen témákkal indult (A Fekete-Körös és vidéke. Nagyvárad, 1876; Sarkad története, Bp., 1877), ezt emelte monografikus szintre (Arad vármegye és Arad szab. kir. város története (2 köt., Arad 1892—95). S bár ő sem szakadt el a kor helytörténeti felfogásától és gyakorlatától, a nemesi családok táj- és helytörténetének elmélyült böngészésétől, művében a vizsgált tájak és helyek előkelő szerephez jutottak. Nem utolsó sorban látszanak ezek az erények a teljes, de lezártnak nem tekintett Dózsa György életrajzon. Ez szerkezetileg sem csak a kronológiai, de a fejezetek egész sorában a helytörténeti jelleget követi. A társadalom bemutatásában, a mozgalmak leírásának csoportosításában mindenesetre a két elv, két módszer egyesül. A Székelyföld, Békés és Csanád, a városias tájak, Arad, Heves, a Bodrogköz, Szatmár és Szabolcs, Bihar, a Duna-Tisza köze, a Dunántúl, a Temesköz és Erdély 1514-ről mindig vissza is tekintő bemutatása adja a parasztháború monográfiájának szerkezetét. De ez nem teszi a művet sem szerkezeti szempontból szétesővé, sem provinciálissá. Hiszen ebben a könyvben kitűnő képet adott a középkor francia, svájci, német, angol, cseh parasztmozgalmairól s részletesen a német parasztháborúról. Történetírónk hosszú levelező tagság után nyerte el az újabb elismerést: 1912-ben lett az Akadémia rendes tagja. Az 1913-ban megjelent, s a parasztháború 400. évfordulóját ünnepelni hivatott munka már az idős Márki történetírói jellemvonásait fedi fel: bizonyos visszalépések, más nézeteknek viszont jobban alátámasztott fenntartása jellemzi történetírónkat, aki végeredményben még mindig tudott fejlődni. Igaz, hogy a Dósa György cím már mellőzte a forradalomra utalást, továbbá elmaradt már a forradalom törvényszerű bekövetkezésére való hivatkozása, el a XX. és XXI. század társadalmi forradalma eljövetelének megjövendölése. Üj, korszerű tanúiságokat viszont magáévá tett a szerző. Hatással voltak rá a polgári radikalizmus bizonyos tár22