Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 2. szám - Pölöskei Ferenc: Áchim L. András a parlamentben
roni radikális földművesek, a horváth parasztpárt, a bihari földmunkásszövetség képviselői, ott volt Hodzsa Milán a szlovák, Vlád Aurél a román nemzeti párt tagja, a polgári demokraták részéről Pethő Sándor, s képviseltették magukat a polgári radikálisok is. 2 3 A kongresszus egyik határozata pedig kötelezte a párt vezetőségét arra, hogy az uralkodó osztályok elleni közös harc érdekében lépjen érintkezésbe az ország valamennyi szocialista, nemzetiségi és demokratikus pártjával. Mindez azt bizonyítja, hogy Achim Magyarországon a legelső kísérletet tette az érlelődő polgári demokratikus forradalom erőinek összefogására. Az 1908-as program a földkérdésben is túlmegy az 1908-os kongresszus célkitűzésein. Az 1908-as úgynevezett pünkösdi kongresszus ugyanis már az 1000 holdon felüli birtokok felosztását is programjába veszi. Áchim tervének, a szocialista és demokratikus egységfront megvalósításának, 1908-ban azonban még súlyos akadályai voltak. A koalíció, s ezen belül a függetlenségi párt bomlása éppen hogy csak elkezdődött. A választójoggal rendelkező közép- és kispolgárság, az úri birtokosok egy része, a birtokos parasztság zöme még mindig, több mint kétéves nagybirtokos érdekeket védő politikája ellenére a koalíciótól várta az általános, egyenlő, titkos választójog megalkotását, az önálló magyar jegybank felállítását, s a progresszív adóreform bevezetését. S amikor e társadalmi rétegek reményei 1909-ben szertefoszlottak, a több évtizedes politikai és parlamenti múlttal rendelkező Justh G|yula mögé tömörültek. Előbb hatalomra kerülésüket várták, majd az 1910-es választásokon még győzelmüket is remélték. Ezért elzárkóztak a jobbára parlamenten kívüli progresszív irányzatoktól. A hatalmon levő uralkodó osztályokkal azonos nacionalizmusuk miatt pedig eleve szembehelyezkedtek a nemzetiségekkel. Szembefordultak a burzsoá nemzetiségi pártokra is támaszkodó Áchim-mozgalommal. A szocialista és demokratikus egységfront országos létrehozását emellett nagymértékben nehezítette a szociáldemokrata párt ekkori szövetségi orientációja és a parasztkérdésben különösképpen elmarasztalható hagyománya, a földosztást elutasító álláspontja. A párt vezetői nem elemezték az 1890-es évektől kezdve fellobbanó agrárszocialista mozgalmakat, figyelmen kívül hagyták a parasztság földszerzési vágyát, s egyéb demokratikus törekvéseit. A parasztságot — kivéve a7. agrárproletáriátust — reakciós tömegnek tekintették, s kísérletet sem tettek az adott társadalmi-politikai rendszerrel szemben álló, vagy szembefordítható parasztság megnyerésére. A parasztpárt szervezkedését is inkább nehezítették, ahelyett, hogy segítették volna. A magyarországi s az európai társadalmi fejlődés ugyanakkor bizonyítja: az imperializmus korában a szocialista és a demokratikus egységfront csak a munkásosztály vezetésével valósulhat meg. Így Áchim határozott, mondhatnám makacs parasztcentrikus egységterve, mindenekelőtt a parasztság megszervezésével segíthette ugyan a szocialista és demokratikus erők tömörítését, de ebben az 1908-as konkrét formájában mégsem válhatott a polgári demokratikus forradalom legfőbb ideológiai és szervezeti bázisává. A magyarországi progresszió legnagyobb tragédiája kétségtelenül az volt, hogy a munkásosztály és a parasztság, a szociáldemokrata párt és a parasztpártok a forradalomhoz vezető út hosszú előkészítő szakaszán nem találtak egymásra. A szociáldemokrata párt a paraszti mozgalom hullám csúcsán, 1908<162
