Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Pölöskei Ferenc: Áchim L. András a parlamentben

kispolgárság, a birtokos parasztság jelentős része ezért mindaddig mögöttük állt, amíg hangoztatott jelszavaik és tulajdonképpeni törekvéseik diliemmája nyilvánvalóvá nem vált. amíg kormányra kerülésük utáni tetteik el nem osz­latták a jelszavaik körül keletkezett illúziókat. A koalíciós alakulatot támogatta Mezőfi Vilmos Újjászervezett Szociál­demokrata Pártja is, amelynek Áchim parlamenti képviselője volt. Áchim első, 1905. május 11-i képviselőházi beszédében látszólag még fenntartás nélkül a koalíciót támogatta. A beszéd alaposabb tanulmányozása azonban arról tanúskodik, hogy a lényeges társadalmi kérdésekben szembehelyezke­dett a koalíció nagybirtokos uraival is, mert nem az ún. nemzeti katonai reformjavaslatokat, a magyar jelvények és a magyar nyelv közös hadsereg­beli részleges bevezetését állította előtérbe, hanem a nép anyagi helyzetének javításáért, s a parlamentarizmus gyökeres demokratizálását célzó álta­lános, egyenlő, titkos választójogért szállt síkra. ,,Ámbár részemről szintén követelem a nemzeti hadsereget — mondotta többek között —, de azért fontcsabbnak tartom a gazdasági helyzettel való foglalkozást a katonai kérdéseknél, mert mi a katonai kérdéseket akárhogy reformáljuk, azokkal csak terheket rakunk a nép vállára, de a gazdasági helyzet javításával könnyíteni fogunk a magyar nép sorsán". 7 A továbbiakban pedig szinte figyelmezteti a koalíciós képviselőket választóiknak tett Ígéreteikre. „Nem szabad nekünk, — mondotta többek között — akik itt az ellenzéki oldalon ülünk, elfelejtenünk azt, hogy mi a választásoknál a nyilt fórumokon Ígér­tük nemcsak a katonai reformokat, de Ígértük az általános választói jogot, adóreformot és a gazdasági helyzet javítását, s nem szabad, t. ház, elfelej­tenünk azt, hogy ezen igéretünk teljesítését a nép várja, mégpedig jogosan várja".® Kifejtette: meg kell gyorsítani a parasztság önálló politikai szervez­kedését. „Szükség van arra — mondotta —, hogy ebben a házban egy de­mokratikus alapon álló, nem annyira írásos emberekből, mint inkább gazda­emberekből és értelmes munkásemberekből is jöjjön idővel be egy párt, amely munkás-, illetőleg földműves párt ne kizárólag a magas és csalfa politikával foglalkozzék, hanem éljen mindig és mindenben csak a magyar nép érdekeiért és javáért, felkarolva összes szociális bajait, szóval: szük­sége van a parlamentnek egy függetlenségi, radikális, földműves magyar pártra is, amely párt ezt a sorscsapásoktól üldözött magyar paraszt népet felkarolja és annak érdekeit istápolja. Ez az én politikai hitvallásom és meggyőződésem." 9 Említett mondatai, s későbbi parlamenti tevékenysége, teljes politikai pályája mind azt bizonyítja, hogy a korabeli Magyarországon sajátos fel­fogása volt a képviselőségről. Megbízatását hivatásnak fogta fel. A hagyo­mányos parlamenti pártok — köztük a parasztság körében legnépszerűbb függetlenségi pártiak — üres ígérgetéseik dömpingjével csupán a választások idején szervezkedtek, ekkor működtették parasztfogó taktikájukat is. A vá­lasztások után azonban nem beszéltek már a parasztság igazi érdekeiről, sűrűsödő gondjairól, s a nagybirtok árnyékában egyre nehezebbé váló élet­körülményeiről. Áchim e pártok kialakult gyakorlatával szemben megvá­lasztása után még alaposabban tanulmányozta választói kívánságait, s ezen túlmenően az egész parasztság gazdasági, társadalmi, politikai helyzetét. Ta­nulmányainak summáját okos, szépítgetés nélküli hatásos bsszédeibe öltöz­<157

Next

/
Oldalképek
Tartalom