Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - Dr. Banner János: Dr. Banner Benedek emlékének

érdemes munkáról. Hadd idézzek ebből: „Szorosan vett tárgyi néprajzi irodalmunk nagyon lassan gyarapodik, éppen ezért örömmel kell venni minden ilyen irányú könyvet, ha abból a tudománynak is haszna van. Banner könyve ezek közé számítható. Nem állapít meg ugyan fontos eredményeket, de tényeket ír le olyan vidékről, ahonnan magyar cikk még kevés jelent meg. Voltaképpen csak egy falut, a Nyitra megyei Ságot ismerteti." — Győrffy a könyvet kivonatolja, de sem útbaigazító szava, sem kritikai megjegyzése nincs. Hogy Banner Benedek katonaruhában is nyitott szemmel járt, azt később bebizonyította. Még a kisjenői katonai beosztásában alkalma volt — hegyi lovak vásárlása céljából — bejárni az aradi és bihari hegyek eldugott falvait. Ott is meglátta a látnivalót. Egyik, sajnos elveszett levelében írja: „Már szép anyagot gyűjtöttem készülő szumán tanulmányomhoz", (kézirata részben megvaradt), pedig valóban nem ez volt a célja az utazásoknak, amelyeket csakhamar távolabbi hegyvidékre, teljes adjusztirungban kellett megtennie. Az apró betűkkel irt — sajnálatos módon nagyobbára elveszett — rózsaszínű levelezőlapok tanúskodhatnának róla, hogy egyenruhában megtett, ezer veszedelmet magába rejtő, sok ezer kilométeres tanulmányutat tudott még ebből a nem kívánt káplári szolgálatból is csinálni. Pedig az út nem ért véget Galíciában, öt nehéz esztendő szibériai állomásai, bajkáli utazása, mandzsúriai, majd Vladivosztoktól Constanzáig több — más-más világot jelentő — állomáson keresztül, vissza Temesvárra, olyan élményeket jelentett, amelyekkel sorozatait írhatta volna érdekesnél-érdekesebb könyveinek úgy, mint ahogy Békéscsabán megtelepedve elkezdte. Sajnos nemcsak rajta múlt, hogy sokoldalú egyéb elfolgaltsága mellett — több cikken kívül — csak három ezekkel foglalkozó könyve jelenhetett meg. Megakadályozta egyre súlyosabb szembaja, melyet „szem reuma" formájában már a fogolytáborban megismert. Az első e könyvek közül: „Mehmed Tahir, Cuzuki Kenzo és mások" címen 1922-ben saját kiadásában jelent meg Békéscsabán. Az előszót Márki Sándor írta. Idézek belőle: „Banner, aki valaha tanulságos értekezéseket írt a nyitrai tótok építkezéséről, Nikoláj faluja, Korkino házainak leírásában megint valóságos szakember. A tárgyi néprajz kedvéért ugyan pár pillanatra megfeledkezik furfangos őréről, Nikoláj muszka közkatonáról, de ennek milieuje megrajzolásával, családi tűzhelyének bemutatásával, mindjárt érthetővé is teszi, hogy szigorú őre miért csókolta őt össze a búcsúzásnál." A második két könyv két év múlva követte az elsőt. „A pokol tornácán" 1924-ben jelent meg Békéscsabán, a szerző saját kiadásában. Míg az első idegen emberekkel foglalkozik, ez a hadifogoly tábor életével. De azért ebben is van a néprajzból valami kevés. „A rokon" címen megír! burját pap, a „Pantye Juon", címen írt román légionista, de főleg a Vladivosztok felé együtt megtett út egy-egy részlete. A harmadik könyv „Mandzsúrián keresztül", a Földrajzi Ifjúsági Olvasmányok sorozatának első kiadványaként, az Egyetemi Nyomda kiadásában 1927-ben jelent meg, mint a Magyar Földrajzi Társaság, Farkasfalvi Kornél alapjából jutalmazott pályamunka. 237