Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - SZEMLE

A TÉVÉPEDAGÓGIA BÉKÉS MEGYEI SZÁMA Korunk technikai vívmányai sorában a televízió is beállt a sorba, hogy szolgálja a felserdülő nemzedék oktatását meg nevelését. Az egyelőre szürke-fehér mozgó kép megannyi forrása a diákélményeknek, kiragadja a közösségeket a szokványos iskolapad miliőből, s átrepül velük abba a szférába, amelyet teremteni az iskola soha nem lesz képes. Az Iskolatelevízió jól ismert szignálja már több mint öt éve hangzik el. Iskoláink életében egyre több órában és egyre nagyobb tervszerűséggel nyújt segítséget a televíziós óra. Tanulóink zöme izgalommal várja a sok információt és élményt nyújtó adást, míg nevelőinknek még csak kisebb hányada tervezi meg az adás fogadását, érzékelését, észlelést, rögzítést és gyakorlását a jártasságok, készségek szintjének kialakítására. Lassan kiterjedt irodalom terem a tévépedagógiában. Dr. Nagy Sándor egyetemi tanár a budapesti ELTE bölcsész karának tanszékvezetője, a legfrissebb egyetemi didaktikai tankönyvében már megfelelő helyre illeszti a televíziós órát az új tanóra elméletében. Pl. az egri tanárképző főiskolán az 1969. nyár véget ért tanévében 13 hallgató választotta szakdolgozata témájául a televíziót. Kilenc Békés megyei pedagógus is időt szentelt a téma vizsgálatának, s részesévé vált a televízió program népszerűsítésének pedagógusok között. Maga a Tévé-pedagógia című antológia sorozat lényegében írókört alakít ki. A szerzők az 5. számban már viszsza-visszatérnek a korábbi számok egyegy tanulmányára. Szak Bálintné békéscsabai tanítónő az alföldi általános iskola alsó tagozatában mutatja be a tv információs szerepét. Példája nagyon találó, amikor az alföldi megyében lelőhelyen nem szemlélhető vas és szén tanulóközeibe hozása közben elemzi a televízió érdemét. A tv általános iskola magasabb osztályabeli nyelv-, irodalom- és történelemtanítás ügyében kifejtett szerepéről Balázs Istvánná békési, Bondár András sarkadi, Magi János okányi, illetve Vajda Aurélné szarvasi tanárok értekeznek. Áfra Gyuláné, dr. Hrabovszky Mihályné, Kiss Ferencné békéscsabai, Kovács Gáborné gyomai tanárok a tv természettudományok oktatásában elérhető hasznosítását elemzik. Az ügy képviseletét a csúcson Szerdahelyi Istvánnak az Erkel Ferenc Gimnáziumban szerzett élményei, vérbő írása zárja. Mások tették elém Budapesten a Magyar Iskolatelevízió második éve élő módszertani folyóiratának 5. számát. Kedvre derültek, mert tudták, figyelmességükkel örömet okoznak. Egyben távoli elismerése is ez a fáradságnak, értelme a számban jelentkezett munkának, a Békés megyei pedagógiának. Az előszóban Deák Ferenc szerény bejelentést tesz: „A szerzők nem újat kívánnak nyújtani." Pedig új maga a vállalkozás, a kilenc egy megyében dolgozó pedagógus azonos és eltérő vélekedése, egy folyóirat — országos orgánum — teljes számának betöltése. A dolgozatok élére szerkesztett mikroszociográfiák a szerzőről, eddigi életútjáról, az iskolájáról együttesen nagyon izgalmas olvasmány. Mennyiféle mozgást — gazdaságit és társadalmit — vetítenek ki ezek az adalékok, így Sarkad belterületének és Békéscsaba külterületének lakosság, meg gyermeksűrűségét. Bár ezek az adatok talán kiolvashatók megyei öszszesítésben a statisztikai évkönyvből, de egy pedagógus tollán környezetbe állítva egészen másképpen hatnak. Néhány írás hatását és egyben jelentőségét is fokozza, hogy szerzője: Bondár András, dr. Hrabovszky Mihályné, Szerdahelyi István, Vajda Aurélné az iskolatelevízió hatékonyabbá tétele érdekében bírálják a szerkesztőséget, javaslatot tesznek és felfogásokat ostoroznak. A vizsgálódások tudományos mélységét, a mondanivaló zártságát tekintve Vajda Aurélnénak, a szarvasi I. számú Általános Iskola tanárnőjének „Az értelmi és érzelmi nevelés lehetőségei iskolatelevíziós irodalom órákon" című dolgozata kelt figyelmet. A gazdag irodalomra támaszkodó, tudományosan ágyazott írás fontos megállapításokat tesz a televízió iskolai célzatú adásainak szerepéről a megismerési fokozatok lépcsőiben: észlelés, figyelem, emlékezés, képzelőerő és gondolkodás. Nagyon szimpatikus, hogy sokat időzik Arany János Toldijának tv-hatású tanítása kö362