Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - SZEMLE

ríil, hiszen a Toldi-mondákból ott a szomszédban, Nagyszalontán font gyönyörű koszorút a Mester. Vaj dáné tanítványainak Toldi Miklóst elevenítő és Györgyöt temető kis írásai — amellyel szinte érzékeltet — díszére válnék bármely iskolának. „Ma már egyre kopik bennem minden: erő és akarat, a tervezgetés legtöbbje se igen jut el a szándéknál messzebbre, ideje talán már abba is hagyni. Egyelőre azonban még nem tudom", írja Szerdahelyi István a tőle megszokott szépszavú lírai telítettséggel „Az iskolatelevízió francia adásainak felhasználása a gimnázium IV. osztályában" című írásában. Éppen ő sugallja számunkra a kérdést: Mi a Tévépedagógia 5. számának legnagyobb pozitívuma? Maga az ötlet, amely kilenc kiforrott Békés megyei pedagógust megszólaltatott. Van, akit így még nem hagyott elvonulni, van, akit már szólásra bírt. Dicséretére válhat az ötlet a szerkesztősegnek. Milyen sok gondolatot hozott felszínre ez a kollektív bölcsesség. Aligha történt volna mindez, ha nem jön felülről a hívó szó. — Vajha máskor is merítenének illetékesek bátran a forrásból! DR. VIRÁGH FERENC Dr. Tóth Lajos: A SZARVASI TANÍTÖEGYESÜLETI MOZGALOM TÖRTÉNETE 1804—1968 A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenedik és felszabadulásunk huszonötödik évfordulója jegyében jelent meg dr. Tóth Lajos neveléstörténeti munkája, a Pedagógusok Szakszervezete Szarvasi Városi- Járási Bizottságának gozdozásában. A könyv megismertet Szarvas városának másfél évszázados küzdelmes és eredményes tanítóegyesületi mozgalmával, amely története során nemegyszer országos jelentőségűvé is tudott válni. Közismert, hogy a középkorban jelentős oktatási intézményeink hazánk különböző vidékein alakultak ki, és alkottak fontos kultúr-centrumokat. A kapitalizálódás előrehaladásával azonban fokozatosan a fővárosba koncentrálódtak a közép- és felsőfokú oktatási intézményeink. Ez a körülmény sokszor mostohán háttérbe szorítja a történelmi változások szükségszerűsége következtében most már másodrendű szerepre jutott sok nagymúltú kultúrközpontunk fejlődését. Csak az elmúlt évtizedben erősödő helytörténeti kutatások kezdik a „fehér foltokat" eltűntetni, s hozzák felszínre egy-egy tájegységünk vagy városunk fejlődésbeli alakulását. Örömmel üdvözölhetünk neveléstörténetírásunkban is minden olyan munkát, amely megismertet bennünket mtndezideig rejtett, vagy csak szűk körben ismert kultúrcentrumok történetével. A szarvasi tanítóegyesületi mozgalom országos viszonylatban is kezdetet jelent, s nem véletlenül esik egybe a város „pedagógiai fénykorával", a nagyhírű Tessedik Sámuel működésével. A szarvasi tanítók „Testvéri Szövetkezete" 1804-ben olyan célokat tűzött maga elé, mint az érdekvédelem, a tantestületi szellem ápolása, az oktatás és nevelés egységessé tétele, az önképzés és az egyházi önkény elleni védekezés megszervezése. Ez a szellem alapot teremtett és kitörülhetetlen nyomot hagyott mind a mai napig a szarvasi tanítóegyesületi mozgalomban, generációk örökölték egymástól a pedagógiai hivatásba vetett mély hitet, a jobbért, nemesebbért való küzdelemhez az erőt. Az egyesület története szervezetileg nem volt folyamatos: egyes időszakban szünetek voltak, ámde mindig akadtak nagyszerű pedagógus egyéniségek, akik „átmentették" a haladó hagyományokat az újraszervezésig. Az a bizonyos „láng — Tessedik óta — soha nem aludt ki" Szarvason. Az olvasó lépten-nyomon felfedezi, mennyire „modernek" voltak a régiek; szakmai szeretetet falelősségteljes hozzáállást tanulhat tőlük a ma pedagógusa, elgondolkozhat „a nemzet napszámosainak" áldozatos munkáján a kívülálló. Dr. Tóth Lajos alapos elméleti felkészültséggel, hozzáértéssel mutatja be a 12* 363