Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Krupa András: Adalékok három nemzedék női népviseletének változásairól a XX. században Tótkomlós környékén

ADALÉKOK HÁROM NEMZEDÉK NŐI NÉPVISELETÉNEK VÁLTOZÁSAIRÓL A 20. SZÁZADBAN TÓTKOMLÓS KÖRNYÉKÉN A népviseletet, mint általában a népi kultúrát, az „igazi" népéletet a közvélemény nagy része még mindig változatlannak, állandónak tekinti, melyet korábban — mindaddig, míg meg nem kezdődött a népi kultúra szellemi és anyagi értékeinek, formáinak, köztük a hagyományos öltözködésnek rohamos elhagyása — nem érintett meg a fejlődés, „az idők szele". Az elzárkózottságot, a befeléfordulást, a hagyományhoz való szívós ragaszkodást jócskán magába foglaló népi élet teljessége soha nem volt mentes a történelmi, társadalmi, gazdasági és egyéb mozgató erőktől, különösen vonatkozik ez a népi női viseletre, mely talán a népi kultúrának egyik legmozgékonyabb alkotó eleme. Mégis, hogy az olvasóban „a népviselet" képzete szinte kizárólag a 19. és a 20. század fordulójának hagyományos népi öltözködési módjához kapcsolódik, talán onnan ered, hogy a népi kultúra élő megnyilvánulási formáinak gyűjtése ekkor zajlott le szélesebb körben, látványosan, a múzeumi gyűjtemények néprajzi kiállítási tárgyi anyaga is ebből az időből való jórészt, ugyanakkor ez az időszakasz a hagyományos etnikai elkülönülésnek megfelelő s részben házi előállítás útján készült népi öltözködés utolsó virágzása. Az ismert 20. századeleji társadalmi és gazdasági átalakulások a hagyományos népi életmód egészét nagymértékben befolyásolták és megváltoztatták, köztük a népi öltözködést is. Mindezek részeként az ipari fejlődés rohamosan szorította háttérbe a házi fonást, szövést, s gazdag választékban, viszonylag olcsón dobta piacra kommersz ruházati cikkeit. Az ipari termékek természetesen már korábban is helyet kaptak a Tótkomlóson és környékén élő szlovákok népi öltözetének alkotó elemei (ruhaanyag, kendő, szalag stb.) között, de olyan mértékben, melynek következtében a már említett etnikai sajátosságok, eltérések teljesen megszűntek, s a házi készítés a minimálisra csökkent, századunk első harmadában következett be náluk. Tótkomlós környékének népviseleti alakulását viszonylag fejlettebb kereskedelme, kisipara (papucsosok, szűcsök, kékfestők stb.) miatt nagyobbrészt Tótkomlós irányította. „Ott vásároltunk, Komlósról jött a divat." (Tan sme kupovali, s Komlósu sov divat.) A komlósi népviselettel azonos öltözetben jártak a volt Csanád megyei szlovák lakta községek: Pitvaros. Csanádalberti, 1918-ig Nagylak szlovák lakói, valamint Nagybánhegyes tótkomlósi, pitvarosi, nagylaki betelepültjei. A közbeékelődött Ambrózfalva női viselete részben eltért (szabott alsószoknyájuk szűkebb: rövidebb szoknyaviseletük volt a század elején), valószínűleg a Csabáról vagy még korábbi otthonukból hozott hagyomány kövekezményeként, bár mivel felsőruházatuk zömét ők is Tótkomlóson szerezték be, az eltérés mértéke mindinkább csökkent. (Egyébként ami a női öltözködés alapvető darabjainak összetételét — alsópendely, alsószoknya, felsőszoknya, ingváll, pruszli, nagykendő — és hordási módját illeti, nem volt különbség a Békés megyében és közelében élő szlovákok között.) Dr. Tábori György, a Békési Élet 1970. 1. számában a tótkomlósi kelengyéről közölve érdekes adatokat, a táj női népviseletének 19. századi átalakulását is bemutatja.

1 Ez adta az ötletet, hogy a környék népviseletének azokról a további változásairól is szóljunk e folyóirat hasábjain, amelyek a megszűnéséhez vezetnek, 485