Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 3. szám - Pogányné dr. Iványi Anna: Adalékok a Csanád megyei nemzeti bizottságok történetéhez
2. demokratikus, gyors ügyintézést biztosít: az ülések időpontját a felmerülő ügyek sürgőssége, súlya szabja meg. Az elnök a tagok kérésére köteles összehívni az ülést; 3. A bizottság dolgozó testület, tagjai számára a megjelenés kötelező, az elmaradást igazolniuk kell. A később gyakran tapasztalható „sérelmi politikát" megakadályozandó kimondja: „Ha azonban valamely politikai párt kiküldötte háromszor egymásután igazolatlanul elmarad, úgy ezen személy a fent említett nyolcas taglétszámnál figyelembe nem veendő, az ülés nélküle is határozatképes." 5 1945 márciusában megyeszerte létrejöttek a képviselőtestületek. Március 12-én a makói nemzeti bizottság elnöke egy ülés keretében adja át az elnöki széket a polgármesternek. Március 26-án tartja első ülését, közgyűlését a megyei törvényhatósági bizottság, amelynek névsorát a nemzeti bizottság jóváhagyta. Az eddig háttérben meglevő bizonytalanság, jogkör-tisztázatlanság most kerül át a gyakorlatba. Március 26-án Erdei Ferenc Makón tart beszédet, amiben megpróbálja — korábbi álláspontjának megfelelően — tisztázni a kérdést. Beszédének lényege: a nemzeti bizottságok a közigazgatás demokratizálásának szervei, politikai szervek, amelyek a pártok közös megegyezésén alapuló működését biztosítják. (Tehát a pártkoalíció jelleget és nem a népmozgalmi jelleget hangsúlyozza!) Nem arra valók, hogy apró-cseprő ügyeket intézzenek. Sok a panasz a közigazgatás részéről a nemzeti bizottságra, mert azok közigazgatási funkciókat próbálnak gyakorolni továbbra is. „Ez. nyilván azoknak a törvényeknek a következménye, amelyeket még nem érvénytelenítettünk" — mondja. 6 Erdei tehát csupán adminisztratív kérdést lát, vagy akar láttatni ebben az ügyben. A gyakorlatban nem ilyen egyszerű a kérdés. Nem szükséges a nemzeti bizottságok direkt törekvése, elhatározása, korábbi jogkörük megvédésére ahhoz, hogy beleessenek a hatáskörtúllépés hibájába. A közigazgatás ellenőrzése, a demokrácia fölötti őrködés, amit feladatául jelöltek meg, szükségképpen „illetéktelenséggel" jár, hiszen a nemzeti bizottságok megpróbálnak eszközöket keresni akaratuk végrehajtásához, hatalmi eszközöket, ezt pedig törvényesen nem tehették. A hatáskörüket megszabó 14-es, 1030-as rendelet nem biztosított semmiféle reális hatalmat az ellenőrző tevékenységet realizálandó, még az adminisztratív költségek fedezésének anyagi eszközét sem, miután a májusban megjelent miniszteri rendelet a megyei önkormányzati szerveket felmentette e kötelezettség alól. A nemzeti bizottságban résztvevő szervezeteknek kellett biztosítaniuk ezt, ami vitát vált ki. Érdekes, hogy a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt képviselője azzal érvel a hozzájárulás ellen, hogy az önkormányzati testületek létrejöttével a nemzeti bizottság feleslegessé vált. Azt mutatja ez az érvelés, hogy a két párt nem lát különösebb politikai lehetőséget a bizottságokban. 7 Nem segíti a hatáskör pontos megértését a debreceni pártiskoláról hazatérő kommunista küldött tájékoztatása sem, amely szerint nem helyes, hogy a nemzeti bizottságok mindenféle üggyel foglalkoznak, olyannal is, ami nem tartozik a hatáskörükbe. Feladatuk a pártok közötti jó viszony fenntartása, a községi nemzeti bizottságok ellenőrzése, tájékoztatás, általában a politikai természetű ügyek intézése. Ennek hatására hozza meg a 421