Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - Pogányné dr. Iványi Anna: Adalékok a Csanád megyei nemzeti bizottságok történetéhez

ADALÉKOK A CSANÁD MEGYEI NEMZETI BIZOTTSÁGOK TÖRTÉNETÉHEZ Az utóbbi években a népi demokratikus országokban, így nálunk is élénk vita bontakozott ki az antifasiszta küzdelemből kinőtt népi demokratikus forradalom elvi és gyakorlati kérdéseiről. Ez a vizsgálódás része a nemzetközi kommunista mozgalom azon tudatos törekvésének, hogy kimunkálja a szociaüzmushoz vezető út új és új lehetőségeit, számba vegye a formák sokféleségét. Ennek kapcsán felmerül a forradalmi harc új eszközeinek, szervezeti formáinak problémája. A népi demokratikus forradalmak ebben a vonatkozásban komoly tapasztalatok forrásai: a tömegek mozgósításának új szervezeti formáit produkálták a népi szervek létrehozásával. A politikai hatalom demokratikus gyakorlásának új eszköze ezek közül hazunkban a nemzeti bizottság. A nálunk folyó vita egyik központi problémája, hogy nemzeti bizottságaink használhatók voltak-e és meddig, a forradalom továbbfejlesztésében, illetve, hogy betölthették volna-e a proletárdiktatúra helyi szerveinek szerepét, mint ahogy az pl. Csehszlovákiában történt. Ez a kérdés elvezet a népi demokratikus forradalom magyarországi sajátosságainak vizsgálatához, illetve a kommunista párt stratégiájának értékeléséhez. A párt népi szervekhez való viszonya bizonyos mértékig fokmérője a tömegekhez való viszonyának. A népi szervek, a nemzeti bizottságok sorsa tükrözi: mennyire fordított gondot a párt arra, hogy stratégiája, annak eléréséhez alkalmazott eszközök, szervezeti formák a tömegek számára érthetőek, szubjektíve elfogadhatóak legyenek. Ezeknek a kérdéseknek az eldöntéséhez feltétlerrül szükséges a nemzeti bizottságok történetének alapos vizsgálata. Ennek a vizsgálatnak fel kell derítenie a politikai pártok viszonyát a nemzeti bizottságokhoz, elképzeléseiket felhasználásukat illetően. Tisztázni kell milyen helyet foglaltak el a kommunista párt politikájában, akarta-e és meddig alkalmazni őket. A kérdés ilyen ,,nagypolitikai" szinten való vizsgálata természetesen önmagában nem elegendő. Fel kell deríteni, hogy az e téren megnyilvánuló szándékok milyen mértékben, hogyan valósultak meg, hogyan törték meg a helyi viszonyok a felülről jövő törekvéseket. Ennek tisztázására a helytörténeti munkák egész sorára lenne szükség. A nemzeti bizottságok történetének kutatása komoly nehézségbe ütközik. A levéltári anyag ad közvetlen betekintést működésükbe. A bizottságok azonban — különösen olyan helyen, ahol népi kezdeményezés eredményeként jöttek létre — nem tartották elsőrangú kötelességüknek a pontos írás416