Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - Szíj Béla: Orlai Petrich Soma munkásságának első szakasza

iratkozott. — 1850 decemberében kelt levelében több mindent közölt állapotáról. Megtudjuk, hogy harmadik hónapja tartózkodik a bajor fővárosban. Az élet és a művészet adta gondjai éppúgy megvannak mint korábban. Említi, hogy járt Nürnbergben, idézi Dürer, Hans Sachs emlékét, a város műemlékeit. Aztán teendőire tért át: ,,. . . Jelenleg egy nagy kép kivitelébe kezdtem, mely a Mohácson elesett II. Lajos király testének megtalálását ábrázolja, tíz láb hosszú lesz, sikerétől függ majdnem egész jövőm. . . Nagyot veszítettem egy hazánkfiában, br. Eötvösben, ki sajnálkozásomra viszszament Magyarországra. . . Rövid ismeretségünk jó emlékét hagyta nálam. Mit írjak még alig tudom, reggeltől-estig, kivétel nélkül mindennap dolgozó termemben folyik le, este csak akkor megyek ki, ha látom, hogy sötét gondolatjaim jönnek, s ezért egyszerű életem kevés kczleni érdemest nyújt.'" Űjabb pár hónap után irt levelében helyzetét illetően megjegyezte, hogy sorsa bár szigorú, de nem mostoha. Sok költsége van, nagy festménye miatt, két szállást bérelt, egyet saját magának, egyet nagy festményének. Reméli, hogy két hónap múltán készen lesz nagy műve, s a közeledő műkiállításra Pestre küldheti. Közben más, kisebb méretű művek festésével is foglalkozik. Hogy mikor jön Magyarországra, azt nem tudja. Nagy képe befejezte után Párizsba szeretne menni. — Ebben a levélben tett említést arról, hogy jelen volt Petőfiné második házasságkötésénél s megjegyzéseiből a keserűség hangja szólt. Itthon is várakozással tekintettek készülő nagy műve elé. Toldy Ferenc leveleiben értesítette a műkiállítás előkészületeiről, s várható terminusáról. Az Üj Magyar Múzeum című folyóiratban hírt adtak a képről, és Orlainak ama óhajáról, hogy a Műegylet útján szeretné azt szállíttatni, mivel saját költségén erre nem képes. Eötvös József igérte leveleiben, hogy szorgalmazni fogja a kép kiállítását, sőt annak a Nemzeti Képcsarnok számára történő megvásárlását. Hogy szándéka sikerüljön Orlai mesterétől Kaulbachtól kért ajánlólevelet. Toldvn és Eötvösön kívül Barabás Miklós is megmozdult a festmény érdekében. — Végre elérkezett a várt pesti műkiállítás, mely nagy erőpróbája, illetve megpróbáltatása lett a nyilvánosság elé lépő fiatal Orlainak. A meghívás későn érkezett, késve és bonyodalmak árán tudta Pestre küldeni képét. Három héttel a megnyitás után került falra és akkor is rossz helyre. Az Űj Magyar Múzeum a következőket írta: „Nem akarunk szeretetlenségről beszélni, de nem hisszük, hogy ne lett volna mód kedvezőbb helyet találni. . . hogy e nemzeti szép gyászkép illő helyen, a szükséges világításban jelenjék meg." Valószínű rövid ideig szerepelhetett a kép a ..müncheni műegyesület folytonos kiállításán", mert ugyancsak az Űj Magyar Múzeum idézte egy müncheni lap megállapítását: „Mindenek felett Orlainak nagy festménye köti le figyelmünket. Ez idegen tárggyal, mely história szimpátiánktól oly távol fekszik, szerencsés művészi kezelés miatt rokonulunk. Az egésznek elrendezése, a személyek csoportozása, az egyes kitűnőbbeknek kifejezése. . . a festő képzelméről tesznek tanulságot. A rajz több kívánnivalót hagy, ellenben a színpompa sok tapintatot és értelmet bizonyít." A magyar hírlapi műkritika lekicsinylően vagy bántóan írt róla. A Pesti Naplóban például a következőket találjuk: „II. Lajos holttestének feltalá409