Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 3. szám - Implom József: A Békés Megyei Levéltár Tessedik-irataiból
is oda nem engedhetnénk . . . Mindezen nagy hasznok és előszámlált okok roha sokáig tartóztattak bennünket az általengedéstül, de azonban, hogy a közönséges és már az országtul is megismért, közhaszonra célozó, jó igyekezetit Tessedik uramnak magunk fogyatkozásával is előmozdíthassuk, és azon nagy summának, melyet az institütumhoz tartozó épületekre tettünk, valahára hasznát láthassuk, egyátaljában meghatároztuk magunkat [elhatároztuk] a fent nevezett részt általadni, ha fölséges urunk azon 1600 holdakért másfél annyit, vagyis 2400 holdakat az kamerális [kincstári], nemes Csanád vármegyében fekvő földvári pusztábul csereképpen (addig, még az iskolák institútuma az említett földünket bírná) engedni méltóztat." 7 Tessedik Sámuel ellen az elért eredmények, a bel- és külföldi elismerések, királyi kitüntetések miatt féltékeny, elvakult paptársa, Boczkó Dániel már évek óta áskálódott. Ez az áskálódás féktelen gyűlöletté, sőt könyörtelen hajszává fajult. Boczkó bizalmasai azt híresztelték, hogy Tessedik ifjú korában nagyon rest lehetett, ezért kénytelen most éjjel is tanulni, a papi szolgálatot az iskola miatt elhanyagolja, iskolájában a vallásos nevelés háttérbe szorul, sőt azt is rebesgették, hogy nem tiszta kezű. 8 A gátlástalan intrikának meg is lett az eredménye. A szarvasi gazdagparaszt bírák 1795. január 27-én a szarvasi evangélikus eklézsiával (ti. Boczkó Dániellel) közös nyilatkozatban súlyos bírálattal illették Tessedik intézetét, és egyházi főhatóságuknak bejelentették, hogy múlt évi határozatukat vissza akarják vonni, és a legelőt nem engedik át Tessedik institútumának. A „Szarvasi Eklézsiának Deklarációja" című iratban, melyre egy egykorú kéz méltán írta rá, hogy „Az institútum ellen béadott egy cifra instanciának fragmentuma [töredéke]", ezt írják: „Főtisztelendő, kettős tiszteletre méltó urak, nékünk nagyérdemű uraink! A szarvasi eklézsia azon reménység alatt építtette a maga költségén eleitül fogva az új oskolákat, hogy azokba nagyobb tudományok taníttattak volna, de a mindennapi tapasztalásbul abba meg vagyunk győzettetve, hogy a guzsalyok által úgy megtompultak a mi gyermekeink, hogy még amit két esztendőnek előtte tudtak is, mind elfelejtették. Nagyobb gondok és iparkodások volt a guzsalyakra, s különösen pedig az olyanoknak, akik vagy nehezen tanultak, vagy tanulni nem akartak, mintsem a jövőbeli szerencséjének és boldogságának tudományára. 1. Soha még csak emlékezete sem volt a mi új oskoláink felépítése mellett a fabrikáknak, de íme két esztendőktül fogva majd csaknem fele a mi oskolabéli épületjeinknek szövőszékekkel és másféle fabrikabéli eszközökkel valának megterhelve, a mi gyermekeink pedig mind hideget, mind meleget az épületeknek szűk volta miatt kénteleníttettek szenvedni. Hogyha az új iskoláink építése alakalmatosságával legkisebb emlékezete is adta volna elő magát, hogy azok fabrikáknak építtetnek, mi soha még csak legkisebb fillért sem ajándékoztunk volna azokra, de mindétig csak oskola volt a nevek mindekkoráig. 2. Mi annakokáért a mi jussunkkal élni akarván, amellyel bírni is kívánunk, hogy tudniillik ezen időtül fogva azon tárgyra és végre fordítjuk ezen épület jóinkét, amelyre építettük is azokat, és azokba kedvünk és kívánsá383
