Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - Implom József: A Békés Megyei Levéltár Tessedik-irataiból

gunk szerint való alkalmatos tanítókat is hozatunk, olyakat, mondván, akik a hasznos oskolabéli tudományokon kívül egyéb tudományokra ne oktassák a mi gyermekeinket. . . 3. Tiszteletes és kettős tiszteletre méltó Tessedik Sámuel úr institútuma ellen semmiképpen sem állunk ellene, s nincs is ellene semmi ellenkező okunk, csakhogy az új oskolabéli épületekbe még csak ne is emlékeztetnék, s ne is tolakodnék erőszakosan beléjek, azt akarjuk. Hogyha másutt vagy más épületben fog ez a tudomány taníttatni, abba semmi akadályt nem teszünk, de még inkább a mi gyermekeinket is, akik[nek] fog tetszeni, és azt megkedvelik, örömest odaengednénk. Mindazonáltal előbb az isteni s vallás- és oskolabéli tudományban hogy jó előmenetelűek legyenek s jól fundálva [megalapozva]. 4. Oly oskolabéli tanítókat szándékozunk szerezni, akik a magyar hazánkba találandó, főbb uralkodó akármely nyelveken is taníthatnák az ifjúságot fundmentomosan, tudniillik az első ábécétül fogva a legnagyobb tudományig, amilyenek más evangélika oskolákban is taníttatnak ekkoráig, és mi viszont nékiek az ő hív iparkodásokért tisztességes fizetést adni magunkat kötelezzük. 5. Látjuk mindenfelől, kivált a felföldi evangélika oskoláinkban, hogy miképpen virágzik s megyen elő szemlátomást az ifjúság a tudományokban és erkölcsökben. Minálunk ellenben hovatovább ostobábban jönnek ki az oskolábul. Honnand származik ez? Felelet: A főbb és hasznosabb tudományoknak hátrahagyásokbul s nem tudásokbul. 6. Mi az eklézsia oskolabéli tanítóinak kifizetésekre semmi segedelmet sem kívánunk sem a felséges királyi tanácstul, sem az országtul. de valamint ekkoráig fizettük a mi szolgáinkat, jövendőre is úgy kötelezzük magunkat. 7. Azon mezőt [legelőt], melyet hirtelenségből és minden további megvizsgálás nélköl írásba odaengedtünk volt az institútumnak, és amelyért felséges császárunk s királyunk mint legkedvesebb s legkegyelmesebb atyánk nékünk kétannyi mezőt méltóztatott kegyelmesen ajánlani, semmiképpen sem engedhetjük oda, s nem is engedjük azért, mivelhogy nagy romlásunkra fog idővel szolgálni, tudniillik hogy oda se libáját, se marháját nem fogja merészleni ereszteni még csak egy szegény emberünk is. Emellett minden utasokat el kell idegenítenünk a mezőnek öszveszorítása által. Ehhez a mindennapi bírói elintézés sohasem fogy ki a városházáiul. Hasonlóképpen ezer meg ezer ízetlenségek et mind a lakosainktul s mind pedig szomszédjainktól várunk magunkra jövendőben. Hogy pedig mindezen ellenkezéseknek végét szakaszthassuk, és mind tiszteletes Tessedik Sámuel urunkat, s mind mimagunkat is a jövendő rossz következésektül megmenthessük, legalkalmatosabb módját találtuk ki: azon mezőt a községnél úgy megtartani, valamint ekkoráig vagyon. Még most kezünknél vagyon az a mező, már is a köznéptől ezer meg ezer keserű falatot kelletik nyelnünk, hogy miért engedtük oda az institútumnak azon igen szükséges mezőt, hová eresztjük nyári üdőben csak egyszer is a marháinkat, hacsak egyszer is hazajövünk héti sorra szállásainkról. Oda mintegy saját kertünkbe eresztettük. Nem féltettük sem a tolvajoktul, sem a vadaktul. Ez ilyen s ahhoz hasonló csipkedtető bosszúságokkal már igen jól vagyunk lakva, már a gyomrunkba sem fér. 384