Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - SZEMLE

szarvasi tanítóegyesületi mozgalom történetét. Helytörténetet ír, mindamellett állandóan figyelembe veszi és összefüggésbe hozza témáját az országos állapotokkal, sőt meggyőzően bizouyítja, milyen haladó európai pedagógiai hatások igazítják, befolyásolják (hol közvetlenül, hol áttételesen) e mozgalom alakulását. A filológus pontosságával használta fel a forrásanyagokat, állításait igen-igen sok dokumentummal támasztja alá. A regisztrálások, a „tények tisztelete" azonban nem helyettesítik a szükséges általánosításokat, a gondos és meggyőző érveléseket, s nem marad adós a körültekintő értékeléssel sem. A könyv kronologikus sorrendben ismerteti a tanítóegyesületi mozgalom eseményeit, jelentőségük arányában tagolja a témát. A szerző — bár nem hagyja figyelmen kívül — egyes fejezetekben eltér az általánosan elfogadott történeti periodizációitól, ennek a kedvéért nem bontja meg a tanítómozgalom történetének belső egységét — véleményünk szerint helyesen. Külön ki kell emelnünk a könyv utolsó fejezetét, amely a tanítóegyesületi mozgalom méltó örökösét, a szakszervezeti mozgalom szarvasi járási történetét ismerteti a felszabadulástól napjainkig. Igen értékes gyűjtés a névmutató és a kiadvány végén található ízlésesen összeállított képmelléklet. A szerző stílusa végig élvezetes és olvasmányos. Az egyleti élet meghitt hangulatát éppúgy idézi, mint a tanítók múlt századbeli és századunk elejei nyomorúságos életét. A nagy történelmi sorsfordulók idejének leírásakor mondatai feszültekké, lüktetőkké válnak, és érezzük a felszabadultság, az alkotó munka szabad kibontakozásának meggyőző illusztrálását. Különösen érezhető ez az utolsó fejezetnek, a felszabadulást követő évek történetének olvasásakor. Kár, hogy a külsőségben és papírminőségében is tetszetős kiadványt elég sok nyomdai hiba tarkítja. Dr. Tóth Lajos értékes könyve méltó emléket állít a szarvasi tanítómozgalomnak, és további még jobb munkára inspirálja az olvasót, hiszen ez a mozgalom ma: élő valóság. BENŐ KÁLMÁN AZ ELSŐ SZABAD KÖZSÉG SZÁMVETÉSE — Borka—Hellvig—Szabó—Takács: Negyed évszázad — (Battonyai Füzetek 14. sz.) Megszoktuk, hogy a Battonyai Füzetek sorozatban önálló tanulmányok jelennek meg a község földrajzáról, történetéről, néprajzáról és kulturális vonatkozásairól. A legújabb szám azonban némileg eltér az eddigi szerkesztési gyakorlattól: Számvetés és szociográfiai vázlat alcímmel a bebevetőt is beleszámítva négy írást közöl a község felszabadulásának huszonötödik évfordulója alkalmából. De ne gondoljunk protokolláris kiadványra. E kis gyűjtemény — amelynek fürgesége és olcsósága a fő erénye, és amely épp ezért kiállításában értelemszerűen nem is verseng a reprezentatív kiadványokkal — olyan társadalom- és művelődéstörténeti adatokat tartalmaz, amelyekre négyszáz példányon túl is föl kell hívnunk a szakmai és az értő közönség figyelmét. Melyik az első felszabadult község? Mindjárt a Bevezető (Takács László írása) ezt az igényes kérdést feszegeti. A köztudat szerint a válasz — amelyet különösen a negyedszázados évfordulót előkészítő sajtó nyomán manapság adni szokás — egyértelműen Battonya. A helytörténeti vizsgálódások szerint azonban a felelet korántsem ennyire egyszerű. „Az eddigi történeti feldolgozások . . . csak 1944. szeptember 26-ra teszik a Vörös Hadsereg magyarországi hadműveleteinek kezdetét —• írja Takács László. — Néhány korabeli adat, valamint a helytörténeti irodalom területén már forrástan nívójára emelkedő szóbeli visszaemlékezés és a helyszíni terepbejárások azt bizonyítják, hogy ezt a dátumot pár nappal előbbre kell hoznunk." E hónap 23-án ugyanis a szovjet hadsereg egy három harckocsiból álló felderítő szakasza már átlépte Battonya határát. A 2. ukrán front 18. harckocsizó hadtestének más ékei a következő két nap, 364