Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szij Rezső: Tevan Andor könyvművészeti munkásságához

Október 11-én Keleti Arthur azt kérte Tevantól, hogy a már kész első ívet nyomják újra. Ez a kívánság annyira felbőszítette Tevant, hogy amint maga írta: várnia kellett egy napig, hogy lehiggadjon s valami jóvátehetetlen válaszra ne ragadtassa magát. Keleti kívánsága a legnaggyobb megütközést keltette benne — írta — s annyira nélkülöz minden reális alapot, hogy tulajdonképpen nem is tartja válaszra érdemesnek. Ha szót fogadna, a könyv húsvétra sem lenne készen. — De bármennyire fölmérgelődött is, november 19-i levelében mégis arrról tudósítja Keletit, hogy az 5—12 oldalt újra nyomta, mert saját bevallása szerint is az a rész — négy kép esett egy oldalra — az egész könyvet elrontotta volna. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy a 10—11 oldalról egy klisét elhagyott, hogy a keletkezett zavarosságot eltűntesse. Közben azonban elkészült teljes négy ív nyomásával. Egy-egy ív átlag nyolc napot igényelt s a legnagyobb gondot a „rengeteg rajz" elhelyezése okozta. Némelyik rajznál kénytelen eltérni az eredeti színeitől. Sőt, mivel Tevan metszette a rajzok alapján azokat a linókat, amelyekről a nyomás történt, néhány esetben — technikai okokból — eltérni kényszerült az eredeti rajzoktól is. (Levél Keleti Arthurhoz 1948. okt. 23.) Ugyanekkor már a burkoló lap rajza körül folyik a levelezés. Tevan is hajlik Keleti ajánlatára, hogy Roxane kisasszony ama jelenete kerüljön rá, amelyen Coignard abbé terebélyes és Nyársforgató Jakab keszeg alakjával jelenik meg a színen. Tevan Andor a képek színességéről Hincz Gyulának is beszámolt, egyes tördelési kérdéseket pedig Keletivel vitatott meg, aki különben is ontotta a tanácsokat. Az „utasítások tömege, amellyel naponta elhalmozol" — panaszolja Tevan november 8-i levelében. Ha ezek az utasítások részben fölöslegesen voltak is, a közös győzelem érdekében születtek s talán ezek nélkül Tevan rá sem szánta volna magát arra, hogy idő- és költségveszteség árán is újra nyomja azt a bizonyos ívet, amelyről már szóltunk, s amely munkálatra éppen az ezutáni napokban került sor. Tevan Andor november 23-i levelében már a prospektus elkészültét is jelzi Keletinek. Az Esohpusnál 10—15 képre gondolt Tevan Andor, s lett belőle 31. A szaporulat Keleti Arthur meggyőző érvelésének lett az eredménye. Ugyanez az eset ismétlődött meg a Nyársforgató Jakab meséi-nél is, ahol elinte 10 egész oldalas, majld 30—35 illusztrációról volt szó, s végül is lett 106. Keleti Arthur a költő, a könyvművész, a rajzolónak ideatoréja, inspirátora, volt s hónapokon át tartó szívós munkával irányította a művész munkáját. S jellemző Hincz Gyula művészi egyéniségére, hogy éppen ebben a művében adta önmagát a legjellegzetesebben s teremtette meg a művészi magyar könyv legremekebb illusztrációit. Az illusztrátor Hincz Gyula a vonalak, a színek s a karakter-ábrázolás virtuóz mestere el tudta fogadni Keleti Arthur „koreográfiáját,,' amellyel szinte ízekre menően határozta meg az illusztrációit! S az illusztrátor a könyv mágusának úgy került bűvölete alá, hogy nemcsak megőrizte sajátos lényegét s lényege sajátosságait, hanem éppen e feladattal megbirkózva fejezte ki önmagát a legjellemzőbben. Még a franciák sem tudták úgy eltalálni Coignard abbé alakját, mint Hincz Gyula. Keleti Arthur joggal lehetett büszke az eredményre s érdemét méltán hirdeti a könyv kolofonja: „...fordította s a könyvdíszítés munkáját ötleteivel támogatta és irányította Keleti Arthur". Ezt a szöveget Hincz Gyula is természetesnek találta, amint hogy annak föltüntetését is, hogy a színező linoleumdúcokat Tevan Andor metszette. A Nyársforgató Jakab meséit a legszebb munkatársi együttműködés hozta létre. A művészi könyv, a kiváló tipográfia, s a tökéletes illusztráció, a három mester oly remek munkát végzett, ami bármelyikük nélkül teljességgel elképzelhetetlen. Nélkülözhette-e a készülő mű Keleti Arthurnak a művészi könyv érdekében á legkisebb apróságra is kiterjedő, már-már elviselhetetlen műgondját? Irgalmatlanul állított kiadót, tipográfust és illusztrátort a művészi tökély szolgálatába. Nem ismert megalkuvást a legcsekélyebb eltérésre sem, nem nézett el még csak nüansznak ható hibarészecske fölött sem. Mindenkit rákényszerített a maga meglátásainak föltétlen elismerésére. Csalhatatlannak tartotta magát a legkisebb rész355