Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szij Rezső: Tevan Andor könyvművészeti munkásságához

letekben éppúgy, mint az átfogó egészben. Mindenért vállalta a felelősséget és rendre igaza is lett. Nem érdekelte az, mibe kerül a művészi megoldás, mert egyetlen célnak a megszállottja, a művészi szépségnek, szóban, képben, vonalban, színben, könyvben egyaránt. Soha sem fogyott ki az ötletekből, a tanácsokból, a befolyásolás pedagógiai fogásaiból s nem ismert fáradtságot addig, amíg a remekműhöz szükséges művészi elképzelések testet nem öltenek, amíg a bölcső kifogástalanná nem dajkálta az újszölöttet. A Nyársforgató Jakab meséi-nek fogadtatása, ha az elismerések számát nézve nem is, de a lényegét tekintve semmivel sem maradt alatta A bölcs Esopusének. Bölöni György, aki még személyesen ismerte Anatole France-ot, éppúgy a könyv méltatói között található, mint Rabinovszky Marius a műkritikus és a könyv olyan szakértője, mint Szentkuty Pál, az akkori Magyar Bibliophil Társaság főtitkára. Rabinovszky „igen különös" rajzoknak nevezi Hincz Gyula illusztrációit. Azzal, hogy a „könyvillusztrálás e kecsesen torz remekei szellemesek s hogy boszorkányos rajztudáson alapulnak", ezzel még nem merítette ki az elismerés szótárát. A csúfondárosan kifejezésre jutó társadalmi kritikát is méltatja a rajzokban. Anélkül, hogy csökkenteni akarná Anatole France érdemeit, azt írja, hogy Hincz rajzai nélkül a novellák nem lennének ennyire élvezhetőek. „Mintha sok mindent, ami láthatatlaul a novellák mögött rejlett — vagy tán nem is rejlett — a rajzoló leplezne le előttünk." Méltatja Keleti Arthur „ravaszul adagolt" szöveges finomságait, Tevan Andor körültekintő munkáját. „Itt valóban nemes művesek dolgoztak együtt a közös művön, láthatóan oly idilli egyetértésben, amire csak egyetlen szemhunyorításból is kölcsönösen értő szövetségesek képesek." Szentkuty Pál, ugyancsak találó méltatást ad a triumvirátus mindegyik tagjáról. Keletiről a következőket írja: „Keleti Arthur az egyetlen magyar író, aki könyvben gondolkozik, illetve, aki ódon zamatú finom írásait és mesteri fordításait, mind-valamennyit előre könyvvé — s remekbe! — álmodja meg. S aztán addig keresi a legtökéletesebb kivitelezőket, s megtalálva őket, addig fárad, agitál, lelkesít, buzdít, nógat, korhol, javítgat, művészt, nyomdászt, munkást, míg sikerül valóra váltania álmát. Sok-sok szebbnél szebb opusza után, melyeket legjelesebbjeinkkel, Gulácsy Lajossal, Gara Arnolddal, Vértes Marcellel, Fáy Dezsővel, Balogh Istvánnal. Molnár C. Pállal illusztráltatott, új Anatole France novelláskötetében megint gyönyörűt álmodott s íme álmai maradéktalanul teljesedésbe mentek." — Utána Hincz Gyulát méltatta, mondván, hogy France-abb magánál France-nál is. A nyomdáról azt írja, hogy az a könyvet a „tökély" színvonalán készítette el. Ugyanakkor azonban Szentkuty elvi vonatkozású megjegyzéseket is fűzött a könyv tipográfiai megoldásához. Szerinte vitatható, hogy szabad-e ennyi illusztrációval terhelni a könyvet s hogy az illusztráció érdekében megengedhető-e a szövegnek ilyetén tördelése. Sőt vitássá tette azt is, hogy végső fokon az illusztráció valóban ennyire szükséges-e, mint amennyire a Nyársforgatóban látható? Tevan nem maradt adós a válasszal, bizonyítva, hogy az illusztráció egyidős (ha nem régibb) a könyvnél s ezzel lényegében Keleti könyvművészeti fölfogását védte meg. Végül is a Nyársforgató Jakab valóban méltán viseli a legművészibb magyar könyv címét. Joggal mondható el róla: „művészi becsével, száznál több illusztrációjával, ötletes, könnyed tipográfiával vetekszik a művelt világ legszebb bibliofil kiadványaival, igaz becsületet szerezve a magyar könyvművészetnek."

4 A nyársforgató Jakab meséivel lezárult Keleti Arthur és Tevan Andor könyvművészi munkássága. Többé már nem nyílt előttük alkalom művészi könyv készítésére. Keleti még átdolgozta kiadójának kéziratos művét, A könyv évezredes útját, ugyanis Tevan nem érhette meg műve sajtó alá rendezését, ezért kiadója Keleti Arthurt kérte fel, hogy ellenőrizze Tevan adatait. Ennek során Keleti igen lényegeden átdolgozta a kefelevonatokat, több részletet elhagyott és egészen új részletekkel egészítette azt ki. Emellett a képanyagot is fölülbírálta és számottevő értékekkel gazdagította. Így tulajdonképpen szerzőtársává lett a könyvnek, sokkal nagyobb mértékben, mint amennyire a könyvben álló s Keleti munkájára utaló sorokból értesülünk. (Az átjavított kefelevonatok a terjedelmes kiegészítésekkel együtt Keleti Arthur birtokában.) — Közben Keleti még közreműködött 356