Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Baranyai Kálmán: Csorvás XIX. század végi társadalomrajza, a házassági anyakönyvek alapján

szükségeseket („stafirungot"). Addig eltelt néhány év, s nem 18—19 éves korban mentek férjhez, hanem 21—22. életévükben. A nősülő férfiaknál is az önállósulás, a szakmai gyakorlat idejének hosszabb volta idézte elő a házasságkötés elhúzódását, elsősorban iparossegédeknél, iparosoknál és egyéb, nem paraszti foglalkozásúaknál. A gyakorisági sorok matematikai módszerrel is elemezhetők, s a jellemző számok segítségével ki lehet számítani a vizsgált anyagnak — esetünkben a házasulok életkorának — megoszlását, tipikus előfordulását, modelljeit. Mi három jellemző értéket számítunk ki. Nem mélyedünk a részletekbe s egészen röviden utalunk arra, hogy e három érték a következő: a mértani átlag a szorzatok összegének az esetek számával való osztás hányadosa; a médián az esetek felezése útján megállapított „középső" esethez tartozó életkor érték; s végül a modusz, a mérlegelt leggyakoribb eset (maximum) értéke. A móduszt mi a két előbbi és a két utána következő életkor értékkel mérlegelve számítottuk kl. A fentiek alapján kiszámított értékek a 2. sz. ábrához a következők: A férfiaknál a kormegoszlás kevésbé egyöntetű, mint a nőknél. A lányok átlagosan 18—19 éves korban mentek férjhez, s ez az életfelfogás általános volt, s ezért ilyen homogén a házasuló nők kormegoszlása. A férfiaknál azonban már érvényesülnek azok a különbségek, amelyek a foglalkozásból, társadalmi helyzetből adódnak. Ezért a házasuló férfiak átlagos kora 23—25 év között volt, de ezen belül az összes — 40 éves korig nősülő — férfiakból legtöbben' 24—25 éves korban kötöttek házasságot. A kapott eredményből azt a következetetést lehet levonni, hogy a falusi lányok sorsa a társadalmi felfogás és a falusi életlehetőségek mellett csak egy lehetett: férjhez menni 18—19 évesen; ebből csak egy kivétel volt: aki elment házicselédnek a városba. A 3. sz. grafikon a 36 éves korból kiindulva, de végsősorban a 40 éven felüli házasfelek kormegoszlását ábrázolja, az esetek kevés száma miatt ötéves részletezéssel. Mindkét nemnél két maximumpontot észlelünk, s ezek közül a férfiak 46—50, a nők 41—45 éves korú nagyobb házasságkötési száma azt az időszakot jelzi, amikor az ember — élete delét elhaladva — még arra törekszik, hogy teljes értékű emberi kapcsolatot, termékeny házasságot kössön. Míg a másik időszak — férfiaknál 66 éven felül, nőknél 56—60 év között — arra utal, hogy ekkor már az öregkori gyámolítás, társkeresés céljából kötöttek valamivel többen házasságot, mint előbb, vagy más életkorban e körül. Ezeket a jelenségeket általános emberi magatartásnak tartjuk, legfeljebb arról van szó, hogy Szarvason, a múlt század végén éppen a már rögzített életkorban következett be a másodérés (másodvirágzás), illetve az öregkori társkeresés ideje. A házasfelek korkülönbsége Eddig a házasfeleknek az életkorát vizsgáltuk, most a szerint csoportosítjuk a házasságokat, hogy a házasfelek között van-e és ha igen, akkor milyen irányú a korkülönbség. A csoportosítás alapján a házasságok a következőképpen oszlottak meg: Mértani átlag (szorzat összeg hányadosa) Medián (középső érték) Modusz (csúcspont, maximum) Férfiak Nők 23,06 éves 18,78 éves 24,27 éves 18,78 éves 24,59 éves 18,24 éves A házasfelek egykorúak A férj az idősebb A feleség az idősebb 9 házasságban 212 házasságban 17 házasságban 89»,„ 7% 4"/< 238 100% 320