Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Baranyai Kálmán: Csorvás XIX. század végi társadalomrajza, a házassági anyakönyvek alapján

A korkülönbséget években kifejezhetjük s a fenti fő megkülönböztetés mellett tovább részletezhetjük. Ennek eredményét mutatjuk be a 4. sz. ábrán. A vízszintes tengelyen a két házasfél közti korkülönbséget jelöljük években kifejezve, s a 0 évtől balra azokat az eseteket, amikor a feleség az idősebb. Függőlegesen a házasságok számát jelöljük. A grafikon jól mutatja a korkülönbség egyenetlenségét. A szemmel látható széles szóródás ellenére a jellemző értékek igen közel esnek egymáshoz; ez azt jelenti, hogy az eloszlás szimmetrikus, a középső érték körül alakult ki. Vagyis ezen a téren a vizsgált időszakban nagyjából nyugalmi helyzet volt — békeévek —, amely helyzetet az élet adottságai, a társadalmi felfogás és az erkölcs alakította ki. A jellemző — kiszámított — értékek a következők: Mértani átlag (szorzatok összegének hányadosa) 5,68 év Medián (középső eset értéke) 5,82 év Módusz (leggyakoribb eset) 6,10 év. A viszonylag nagy korkülönbséget — véleményünk szerint — a katonai szolgálat és a nehéz szegényparaszti sors alakította ki. A családalapításhoz a szegényparaszti vőlegénynek a gazdasági alapot meg kellett teremtenie. Ez csak 2—3 évi megfeszített munkával volt lehetséges. Ugyanakkor a falusi társadalmi felfogás szerint a lányoknak 18—19 éves korban férjhez illett menni. Ez a kétféle „törvényszerűség" csak azt eredményezhette, hogy az összeházasodók között a korkülönbség elég nagy lett. A házasfelek lakó- és születési helye A házassági anyakönyvben fel kell tüntetni a házasfelek lakóhelyét és születési helyét. E bejegyzések alapján kidolgoztuk a házasfelek megoszlását lakó- és születési hely szerint. Közismert tény, hogy megyénk újra települése a 18. század folyamán ment végbe. A 19. század végén már ilyen mértékű és efféle vándormozgalom nem volt. A megye és általában az Alföld lakossága azonban kisebb mozgást mutat. Ennek lehetünk tanúi a házasfelek lakóhelyének és születési helyének a vizsgálata során. Az 1. sz. táblázatban a házasfelek összes számából kiindulva előbb a helyi lakosok számát és arányát, majd a Csorváson lakók számából a vidéki születésűeket kivonva megkaptuk a minden szempontból csorvási — helyi házasulónak számítók létszámát és arányát. A táblázatból két tendencia olvasható le: egyrészt nagyobb a száma azoknak, akinek a születési helye volt vidéken és már a házasságkötés idején Csorváson laktak, mint azoké, akik a házasságkötés alkalmából más lakóhelyről házasodtak be Csorvásra. Másrészt a nemek aránya is különböző: több vidéki lány jött férjhez csorvási legényhez, mint amennyi vidéki legény házasodott be, csorvási lányt véve el feleségül. Megítélésünk szerint mindkét jelenség azzal függ össze, hogy a 19. század előző évtizedeiben nagyobb arányú volt a bevándorlás, mint éppen a század utolsó évtizedében, illetve öt évében. Ekkorára már kialakultnak látszik Csorvás község lakossága. De a település kifejlődése nem sokkal korábban fejeződhetett be. A kialakuló, fejlődésben levő települések jellemzője a nőhiány, tehát az, hogy más vidékről nősülnek a férfiak. Azt is láthatjuk a kimutatásból, hogy a nem csorvási lakosok jelentékeny része olyan, aki itt született, innen elköltözött, s a házasságkötés idején máshol lakott, de ide visszaházasodott. A táblázatban kiemeltük a Békés megyei vonatkozásokat. Kitűnik a megkülönböztetés folytán az, hogy a megye területe adta túlnyomó többségében a vidékieket — a nem csorvásiakat — és ebből következik az, hogy a település és a megye többi települései szoros összeköttetésben álltak egymással. 321