Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - Szilágyi Miklós: Hagyomány és közösség

hangsúlyos szerepű ebben a ,,falu"-szerkezetben, hogy tulajdonképpeni centrum nem is fejlődött ki (a templom-tér aligha fogható fel főtérként), következésképpen sohasem centrálisán terjeszkedett ez a városrész. Ez utóbbi azért feltűnő, mert a rendkívül nagylétszámú iparos réteg szinte észrevétlenül „belesimult" ebbe a települési rendbe, legfeljebb foglalkozási csoportonként igyekezett egy utcába települni (Kőműves utca), vagyis nem hordozott külön „polgárosodási", „városiasodási" tendenciát, mely településileg elkülönítette volna a „falusias" agrárnépességtől. Igaz — hadd tegyük hozzá — a Németváros külső képében inkább kisváros, mint falu, ehhez azonban a paraszt-polgárok ugyanúgy hozzájárultak, mint az iparos-polgárok. A Nagyoláhváros települési szerkezete leginkább halmazfaluként jellemezhető, de temploma kívül esik a tulajdonképpeni településen, centruma talán ezért nem alakult ki. Rendszertelen utcahálózata a határát képező Vár utcához és Nagyváradi úthoz gravitál, s leginkább ezek az utcák lát-zanak valamiféle központi szerepet betölteni. A település külső képe egyébként jellegzetesen falusias, a leginkább hóstát jellegű. A Nagymagyarváros és az Újváros utcái némi szabályosságot mutatnak: a fontosabb utcák párhuzamosak, ezeket merőleges keresztutcák kötik össze. A párhuzamos utcák többé-kevésbé azonos rangúak, vagyis az utcakép az alföldi mezővárosok agrárjellegű városrészeinek utcáira emlékeztet. Feltűnő, hogy egyik városrésznek sincs centruma, mindegyik a belvároshoz gravitál (ott épült mind a katolikus, mind a református templom), s ennek következménye, hogy a belváros peremén valamelyes „városi", „polgári" jellege van néhány utcának, ami viszont nem jelenti, hogy az iparos-kereskedő polgárok csak ide települtek volna.

9 Az elmondottak talán érzékeltetik: ezek a falvak történelmileg nem a polgárosodás eredményeképpen kialakult hóstát-jellegű agrárvárosrészek, hanem etnikai települési egységek; szerkezetileg viszont mégsem igazi falvak: feltételezik a rajtuk kívül levő központot, centrumot. (A XIX—XX. század fordulóján létrejött, valóban hóstát jellegű települések — előbb a Kutyabontó—Kolbászfalu,—»-Ajtósfalva, majd Szentpálfalva s csak 1920 után Máriafalva — viszont már alig hordoznak etnikus jegyeket.) Ez a centrum nyilvánvalóan a belváros, melyet — teljes joggal — tipikus kisvárosnak tekinthetünk. Ez a „kisváros" azonban történelmileg mást — többet! — jelent, mint a köré települt falvak városias magját, melyből mintegy „kisarjadtak" volna az idők folyamán, a belváros polgáriasodásának előrehaladtával. Az elkülönülő városrészek — mint láttuk — nem fokozatos fejlődés eredményei. A megtelepedésre alkalmas (magasabban fekvő, a Körös ágaival közrefogott) szigeteket majdnem egyidőben szállták meg a különböző eredetű csoportok, s ezzel egyszersmind be is zárták a központi „szigeten" kialakult belvárost az eredetileg megszállt terület szűk határai közé. Ez a bizonyos fokú bezártság eredményezte, hogy a többi települési egység és a megye igazgatási, kulturális és forgalmi funkcióinak jórészét vállaló belváros viszonylag rövid idő alatt városias beépítésűvé fejlődött. A belvárost tehát végsősoron a falusias etnikai települési egységek „kényszerítették" városiasodásra azzal, hogy megszabták határait. E határok között hovatovább csak az adminisztráció, a tekintélyes létszámú szabadfoglalkozásúak, vala248