Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - Dr. Szentpétery József: Az orthopaed megelőzés biológiai jelentősége a Békés megyei szűrővizsgálatok alapján

AZ ORTHOPAED MEGELŐZÉS BIOLÓGIAI JELENTŐSEGE A BÉKÉS MEGYEI SZŰRŐVIZSGÁLATOK ALAPJÁN Az orthopaedia az orvostudománynak az az ága, mely a mozgásszervek veleszületett és szerzett elváltozásaival foglalkozik. Mozgásszervünk támasztó, kötő és mozgató rendszerből áll. A támasztást a csont, azokat összekötő Ízület végzi az izmok segítségével, melynek működését a mozgató ideg biztosítja. Az orthopaedia elnevezése Andry (1741) nevéhez fűződik. Az orthopaedia története a gyógyítás történetével, az orvostudomány történetével szorosan összekapcsolt. Hippokrates és Celsus már foglalkozott orthopaediával az ókorban. Középkorban neves orvosok megfigyelései, eljárásai melyek tapasztalataikon alapultak lassan-lassan követ-kőre hordva rakták le az orthopaedia alapját. A XVIII. század végén lett önálló tudománnyá. Egyesek egész életük munkásságát szentelték e tudományág továbbfejlesztéséré. A XIX. század végén már minden országban volt olyan intézet, mely az orthopaediával foglalkozott. Hazánkban Schöpf Ágoston 1837-ben alapított orthopaed intézetet, így hazánk ebben az időben e téren is örvendetesen az előrehaladott országok között volt. A mozgásszervek biológiai szemléletének kialakulása hosszú folyamat következménye. Természetesen a kórokok magyarázata, a kezelés módja mindig egy-egy kor tudományos alapnézetéhez, kutatási felfogásához kötött. Uerküll szellemesen így fogalmazta meg: „valamely kor véleménye a természeti dolgokról, annak a kornak a tévedését tükrözheti vissza"'. XIX. század elejéig az orthopaed gyógyítási mód mechanicus. A kórokat nem ismerve nem élő szervezetnek tekintették a mozgásszerveket. A dynamicus szemléleti mód váltotta ezt fel, amikor a kórokok többségét az izomegyensúly megbomlásában keresték, és a mozgásszervi elváltozásokat minden esetben tornával próbálták gyógyítani. A két szemlélet túlzásait elhagyva alakult kí a mechanicus-dynamicus szemléleti mód, mellyel már theoreticusan magyarázhatták az elváltozások lényegét. A sebészet ugrásszerű fejlődése, melynek alapját az asepsis és antisepsis lényegének felismerése tette lehetővé, az orthopaediára nagy hatással volt. A műtéti lehetőségeket kiszélesítette, mely beavatkozásokat kezdetben izmokon, majd csontokon végezték. A XIX. század végén, a functionális elmélet Wolff megfigyelései, megállapításai ré225