Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - SZEMLE

Tanulságos a kötetnek az a fejezete, amelyben a szerző Krecsmarik filozófiai, gazdasági szemléletének kialakulását, fejlődését vizsgálja. Ügy véljük azonban, hogy a szerző tollát itt néha visszafogta a Krecsmarik iránt érzett tisztelet és szeretet, s így kevesebb az elemző bírálat. Néha viszont éppen elragadtatja magát a szerző és túlságosan nagy jelentőséget tulajdonított Krecsmarik egyes filozófiai felismerésének, vagy gazdaságtani munkájának (58—61. old.) Csak helyeselhettük volna, ha a szerző közelebbről vizsgálja meg Krecsmarik Endrének a munkásmozgalomhoz és a Szociáldemokrata Párthoz való viszonyát. Ennek fényében még világosabb lett volna számunkra Krecsmarik Tanácsköztársaság alatti tevékenysége is. Reméljük, dr. Tóth Lajos folytatni fogja Krecsmarik élete Tanácsköztársaság utáni szakaszának részletesebb feltárását is. Mindezek a kifogások és óhajok azonban nem csökkentik a könyv értékét és jelentőségét. Őszintén reméljük, hogy ezt a kötetet hamarosan követni fogja a többi, mindazokról, akik Békés megyében a századelőn a haladás élvonalában álltak, skik tudtak és mertek küzdeni azért, amiért egyedül érdemes harcolni és élni: a szocialista társadalomért. HONFI JÓZSEF BALOGH GYÖRGY—OLTVAI FERENC—TAKÁCS LÁSZLÓ A MEZÖKOVÁCSHÁZI JÁRÁS HELYTÖRTÉNETI—HONISMERETI FORRÁSAI Mezőkovácsháza, 1969. 106 p. örvendetes, hogy már ilyen kiadványunk is van: egy nagyközség, járási székhely, a kiadási hely (más kérdés, hogy a gyulai nyomdában készült), szép terjedelme ellenére sem összefoglalás, hanem ellenkezőleg: célkitűzés, föladat-kijelölés, és hozzá való eligazítás a rendelkezésre álló forrásokban, módszertani alapvetés, önmagában is dicséretes kezdeményezés, de értelmét a bizonyára ennek a tájékoztatónak nyomán születő falutörténeti tanulmányok, a föllendülő helytörténeti kutatás újabb eredményei igazolják majd. A címet fölöslegesen megszaporító „helytörténeti-honismereti" jelzőben terminológiai bizonytalanságot érzek. (Ezt a kettős jelzőt az előszó és az érdemi szöveg is majdnem következetesen használja.) Bizonyára az is hozzájárult meggyökeresedéséhez, hogy a Hazafias Népfront irányításával folyó honismereti mozgalomhoz újabban az országosan, majd megyénként is megszerveződött helytörténeti bizottságok is csatlakoztak. Bármilyen örvendetes is, hogy újabb szervek veszik gondjukba a korábban annyira elhanyagolt helyismereti kutatómunkát (ime, egy harmadik terminus!), nem örülök e kettősségnek, s jobban szeretném, ha ezek az erők egyesülnének. A kiadvány szerkesztői, szervezői nyilván a császárnak, ami a császáré, Istennek ami az Istené elv alapján használják a tautológiás jelzőt, ami böbeszédűségre vezet. Érdemes lenne e fogalmakat kissé elkülöníteni egymástól. A honismeret jelezze az országos mozgalmakat, amelynek egy-egy megyére, városra, járásra, falura lebontott kutatómunkája a helyismereti munka, s ennek egy része, a múlttal foglalkozó, a helytörténeti kutatás. A helyismeretet szívesebben javasolnám a szűkebb helytörténet helyett általánosabb használatra, már csak azért is, nehogy a mozgalmat múltba fordulással vádolhassák, mint az ötvenes évek elején még megesett. Tudatosítanunk kell ugyanis, hogy a helyismereti kutatás nem csak a múlt hagyományait, hanem a jelen eredményeit is föltárja, sőt — a városfejlesztés kérdéseivel való foglalkozás révén — a jövőről is van mondanivalója. Nagyon helyes, hogy Balogh György bibliográfiájának címe nem „helytörténeti", hanem „helyismereti" könyvészetről szól! Annak azért jobban örültem volna, ha a mezőkovácsházi járás helyismereti bibliográfiája önálló füzetben jelent volna meg. De ha már nem így történt, akkor a mutatónak ki kellett volna terjeszkednie az egész kiadványra. Hiszen így Takács Lászlónak a honismeret forrásairól adott szöveges áttekintésében szereplő sok adat, név, cím, Oltvai Ferencnek a levéltári forrásokat elősorjáztató gazdag anyaga elsikkad a mutatóból, holott ezek zöme többlet a bibliográfiához képest, s még ami netán azonos is vele (pl. Takács ta168