Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - SZEMLE

nulmányának jegyzeteiben), annak a bibliográfia tételeivel való összevetése, összefüggése külön tanulság lehet a kutatónak. Persze, aki elejétől végig átböngészi, az majd rájön ezekre az összefüggésekre, de ha később, már felejtve őket, újból szüksége lenne rájuk, nagy munkát kíván az összekeresésük. Erre való a mutató, s ezért szeretném fölhívni — ezt az alkalmat is megragadva — a helyismereti kiadványok szerkesztőinek figyelmét: mutató nélkül ne adjanak ki a kezükből kiadványt. Mégpedig lehetőleg olyat, amely nem csak személyneveket, hanem tárgyszavakat is tartalmaz, egységes betűrendben. (Fölösleges külön név- és külön tárgyszó mutató, amely külön gondot okoz a keresőnek, hogy a kötet végén kikeresse a sokfajta mutató közül azt, amelyben a keresett címszó található. A mutató olyan, mint a jó nagyáruház: mindent egy helyen lehet benne megtalálni!) Balogh György szemmel láthatóan tanult Orosháza bibliográfiájából, csak azt sajnálom, nem eléggé. A helynévmutató kitűnően aknázza ki az általános részben közölt tételek rejtett, egy-egy községre vonatkozó anyagát, kár azonban, hogy mind ezen az általános részen, mind pedig a községenként közölt anyagon belül nem időrendben adja a tételeket. A betűrendnek ugyanis itt semmi funkciója nincs; a szerzők áttekintését — az érthetetlenül hiányzó — névmutató oldhatja meg legtakarékosabban. Az időrendnek azonban, éppen helyismereti bibliográfiában, megvilágosító értelme van: egyúttal képet ad a helyismereti kutatás fejlődéséről, történetéről. A termékeny és a sivár évek nemcsak egy-egy kutató, de egy-egy község, város stb. életének, művelődéstörténetének tanulságos tükröződései lehetnek! S mindezt ingyen megkapjuk, ha anyagunkat időrendben közöljük, a szerzők számbavételét a betűrendes névmutatóra, a tartalmi kiaknázást pedig alapos tárgymutatóra bízzuk. Sajnos, ez utóbbi sincs ebben a bibliográfiában, pedig milyen jó lenne pl. a tanyakérdést, az irodalmi alkotásokat, a kőolaj- és földgáz-kutatást, a cigánykérdést, a ciroktermelést stb. mutatóban címszóként kiugrasztva előtérbe állítani. Szándékosan szedtem példáimat a legkülönfélébb területekről, hiszen csak találomra merítettem a könyvecske kinyitott 64. és 65. lapjáról. A jelenlegi betűrendes fölsorolás mechanikusan egymás mellé sorolja a kiadványokat, inkább boszszant, mintsem eligazítana. Az időrend már természetes folyamatot reprodukál, a kutatás gazdagodását. A mutató, a mutató a lelke a bibliográfiának! Nagyon szeretném, ha az irigylésre méltóan föllendült Békés megyei helyismereti kutatások munkásai jövendő kiadványaik szerkesztésekor megszívlelnék ezt a tanácsomat. Kiegészíteni valóm különben nekem, aki csak vendég vagyok e hasábokon, s Békés megye históriájával nem foglalkoztam, nincsen. Minthogy azonban bibliográfia teljes nincs, nyilván a használat közben kerülnek majd elő újabb adatok, s ezek a készülő, e forráskiadványok segítségével megszülető új kiadványokban helyet kapnak. Kiindulópontul ez a kiadvány, mind a módszertani eligazító, mind a levéltári és könyvészeti forrásokat elősoroló részével, kiválóan alkalmas. Egy pótlásnak bizonyára azonban megörülnek a Békés megyeiek, különösen a mezőhegyesiek. Vajda László kéziratos Mórabibliográfiájából van módom közölni a nagy írónak kötetben még meg nem jelent Mezőhegyesi újságok című tárcája lelőhelyét, a Világ 1925. szeptember 22-i számát. DR. PETER LÁSZLÓ 169