Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Tábori György: Tótkomlósi kelengye a 19. században

hangsúlyt kapva az állandó használatú, kevésbé díszes és az alkalmi használatú, díszesebb darabok. Vegyünk egy példát: a felsorolás minden lánynál 4 féle lepedőt említ: ágyi lepedő — állandó használatra — esküvői lepedő — alkalmi, a fiatal pár csak egyszer használta, — szülőágyi lepedő — alkalmi, a vajúdó asszony letakarására használták, végül a — halotti lepedő — a kelengye utolsó darabja, amely akkor kerül először használatba, amikor gazdája az élettől búcsúzik. Az új asszonynak rangot adott férje családjában, ha tudták, hogy annyi holmija van, amennyit haláláig sem használ el. A kelengyébe kapott textíliák és ruhaneműek mindig az asszony személyes tulajdonai maradtak, féltette őket, vigyázott rájuk, és még öreg korában is büszkén mutogatta ládája „kincseit". Kelengyéjéből semmi pénzért sem ajándékozott, még lányainak sem — újjat vásároltak nekik — azok csak halála után osztozkodhattak rajta, a menyekkel együtt. DK. TÁBORI GYÖRGY JEGYZETEK 1. Reil Lajos: Békéscsaba népe. Megjelent: Békéscsaba történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba, 1930. 162. 2. Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma, 1896. 308. 3. Uo. 308. 1. 4. Horváth Sámuel: Kalászok Tót-Komlós múltjából és jelenéből. Békéscsaba, 1880. 35. 5. Gajdács P.: i. m. 311. 6. Uo.: 311. 7. Tábori György: A tótkomlósi szlovák asszonyok ihlická-ja. Körös Népe. 1. Békéscsaba, 1936. 152—162. 8. Gajdács Pál: i. m. 313. 9. Tábori György: A tótkomlósi ködmönök. Az Orosházi Szántó Kovács Múzeum Évkönyve 1961—1962. Orosháza, 1963. 269—273. 10. Gajdács Pál: i. m. 313. 11. A kéziratos gazdasági napló szerző tulajdonában. Romvári Etelka: Konzervgyár 138