Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Balogh Imre: Adalékok Doboz község felszabadulásának történetéhez

katonaság? Juhász Ferenc, aki több mint húsz éve nem beszélt oroszul, büszke örömmel, jó oroszsággal tájékoztatta őket arról, hogy a faluban jelenleg sem magyar, sem német katonaság nem tartózkodik. A lakosság régen várta felszabadítóit, s szándéka békés, nyugodtan vonulhatnak tovább. Juhász Ferenc a vésztői kanyarnál levő kőhídig kísérte a szovjet katonákat, megmutatta kérésükre a Sarkadra és Vésztőre vezető utakat, valamint tájékoztatta őket arról, hogy Sarkad, Tarhos és Vésztő hány kilóméterre van. A szovjet tisztek udvariasan megköszönték Juhász Ferenc szívességét, elbúcsúztak tőle, s csapatukkal elindultak Vésztő felé.

8 A Gyula felől jövő szovjet egységek másfél órán át több mint 6—8 ezren vonultak át megszakítás nélkül a falun. 12 óra körül a Gyula felől jövő szovjet egységek átvonulása az esti órákig megszakadt. Alighogy megszakadt a Gyula felőli szovjet csapatok felvonulása, rövid idő múlva Sarkad felől, a Nagyváradi úton megkezdődött a szovjet csapatok újabb átvonulása a községen. Ebben az időben Gyula felől magyar katonai egységek jöttek át a Kettős-Körös vashídján. Szanazug felől a Körös Doboz felőli gátján, egy katonai személygépkocsin, Bakos őrnagy parancsnoksága alatt, műszaki robbantócsoport közeledett a dobozi hídhoz, azzal a céllal, hogy a hidat felrobbantsák. A hídtól 200 méterre a kocsi megállt, a katonák kiszálltak és a part mellett gyalog közeledtek a híd felé. A Gyula felőli oldalról — valószínűleg — magyar tüzérség, a személygépkocsit kilőtte. Ezt látták a robbantócsoport tagjai és elmenekültek. Az épen maradt hídon újabb magyar egységek jöttek át a dobozi oldalra és a Körös hullámterén, a falu szélén, Békés község felé menekültek. Egy szakasznyi erejű magyar katonai egység egy hadnagy parancsnoksága alatt Doboz községbe vonult. Fegyverzetük egy darab páncéltörő ágyú és kézi szálfegyverek. A községben tájékoztatták őket arról, hogy már előttük Gyula felől jelentős szovjet katonaság vonult át a falun, Vésztő felé. Sarkad község felől a Nagyváradi úton (jelenleg Vöröshadsereg útja) a szovjet csapatok átvonulása most van folyamatban. Buzi P. Sándor dobozi lakos könyörgött a magyar egység parancsnokának, hogy ne avatkozzanak be a szovjet hadsereg felvonulásába, menjenek haza, ebben ők hajlandók segíteni őket. Az elvakult hadnagy nem hallgatott a jó szóra, mitsem törődve a túlerővel, azt a kijelentést tette, hogy majd adunk mi a ruszkiknak! És cselekedtek. A vésztői kanyarban, a kőhídnál, tüzelőállást foglaltak el. Közben közülük 4—5 fő elszökött. A szovjet csapatokat a Nagyváradi úton az Iparos Kör irányában ágyútűzzel és kézi fegyverek tüzével fogadták. Szinte ezzel egyidőben Szanazug felől hét német katona, gyalog a falun keresztül, az Árpád úton haladt, amikor észrevették a szovjet katonai egységeket s hirtelen beugráltak a környező házakhoz a kerítéseken keresztül, és a szovjet egységekre kézigránát és géppisztolytüzet adtak le. A szovjet egységek a nem várt támadástól egy pillanatra megtorpantak, és felkészültek a harchoz. Rövid ideig tartó tűzharc során felszámolták a támadók harci erejét. A németek közül 5 fő elmenekült és 2 fő meghalt. A magyar katonák közül öten haltak meg, többségük fogságba került. A szovjetek részéről kb. 15 halott volt. A sebesültek száma a halottak duplájára tehető. Jelentős kár keletkezett járművekben, de főleg lovakban, kb. 50 ló hullott el. Összesen 22 dobozi civil is halálát lelte ekkor. A fasiszta ellenállásnak összesen 44 halálos áldozata lett. A szovjetek saját halottaikat elvitték. A többi halottat részben házaknál, többségüket a Madárhalmi temetőben temették el, túlnyomó többségük ma is ott alussza örök álmát. A szovjet csapatok ezt követően bántódás nélkül vonultak tovább. Október 6-án éjjel rendkívül sok harckocsi, sok gépesített egység vonult a falun keresztül, kb. két hétig tartott — kisebb megszakításokkal — a szovjet katonák átvonulása. 1944 október végén a községben állandó szovjet katonai parancsnokság alakult, melynek első parancsnoka Jozef Usakov hadnagy volt 1945 májusig, őt követte Alexandr alhadnagy 1946 tavaszáig. Végül Alexej Kanacsenko főhadnagy volt a község utolsó parancsnoka. A szovjet katonák 1944. október 6-a után sürgették a faluban az élet megindítását. Szatmári Tamás régi mozgalmi elvtárssal járták a házakat, rögtönzött gyűléseket tartottak. 122