Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Sümeghy Csaba: Békés megyes helyiipara a kollektív szerződések tükrében

a különböző vállalati kitüntetések, melyek nyereségrészesedést növelő tényezőként szerepelnek, míg más oldalon szinte kizárólag csak az igazolatlan mulasztás vagy jogerős fegyelmi határozatban kimondott szankció szerepel. Előadott megállapításaim helyességét több vállalat azzal vitatta, hogy számviteli rendszere nem teszi lehetővé a részlegek, termelési egységek között vagy éppen más hasonló módon történő differenciálást. Nem vitaindítás céljával, de szeretném megjegyezni, hogy mennyivel többet ér egy vállalatnak a nyereséges gazdálkodás fokozása érdekében, — számviteli rendszerének változatlan hagyása mellett —olyan belső vállalati nyilvántartás vezetésé, amely alapot teremt a differenciáltabb bérezést elősegítő nyereségmérésre. Néhány mondatban utalni szeretnék arra az előbbiekben tett megállapításomra, hogy a béremelésekre fordítható összegeket csak úgy helyes kollektív szerződésekben rögzíteni, ha azokat mindig összhangba állítjuk a termelési eredményekkel és főképpen a vállalati nyereséggel. Itt mindössze azért tartottam indokoltnak a visszatérést erre a kérdésre, mert a helyes szabályozás alapját képezi egy minden tekintetben jó vállalati bérpolitika kialakításának. Általánosítva megállapíthatjuk, hogy a bérezési kérdések kollektív szerződésben történő rögzítése csak akkor lesz alapos, ha kellő összhang áll fenn a vállalati célkitűzések, az elért eredmények és a differeciált bérezés között. — A munkabérek tárgyalásakor néhány kollektív szerződésben tapasztalható hibára is szeretném felhívni a figyelmet. Egynéhány vállalat a szabályozás során elfeledkezett arról a jogszabályi rendelkezésről, mely szerint ahol a munkaközi szünetre 1967-ben díjazást fizettek, ott ezt csökkenteni nem szabad. A 68-as kollektív szerződéseknél hivatkozott jogszabályi rendelkezést betartották ugyan, de az új kollektív szerződésekben egyes vállalatok azon bizonyos csökkentést eszközöltek. Jogszabálysértőnek kell azt a gyakorlatot is tekinteni, ahol késés esetén a dolgozót nem a ténylegesen kiesett időre nem díjazzák, hanem különböző minimum határokat írnak elő, pl. nem jár bér V2 órára, 1 órára stb. Szerintem az ilyen rendelkezések felvétele abból ered, hogy a vállalatok vezetői viszolyognak a rendszeresen későkkel szemben fegyelmi úton eljárni és az arányban álló szankciókat indokolt fegyelmi határozatban megállapítani. Megemlíthető e témakör tárgyalásakor hovábbá az is, hogy az egyes normakérdések lerendezése, különösen annak bevezetése és megváltoztatása nem minden kollektív szerződésben nyert teljes és tiszta megfogalmazást, pedig ezt a kérdést — részletes központi jogszabály hiányában — a jogszabály a kollektív szerződésbe utalja. V. A fentiekben elmondottak közel sem nyújtanak általános képet az 1969—70-es évekre megkötött kollektív szerződésekről. Nem került feldolgozásra jó egynéhány olyan kérdés, mellyel a kollektív szerződésnek foglalkoznia kell, vagy amely felvételére a jogszabály lehetőséget biztosít. Ilyenek közé tartozott a fegyelmi és anyagi felelősség kérdése is. Ez a téma elsősorban azért nem nyert feldolgozást, mert jelentőségénél, megnövekedett szerepénél fogva külön tanulmányt igényelne. Ettől függetlenül a megkötött kollektív szerződéseknek e vonatkozásban két nagy hibája van, mégpedig a „felelős beosztású dolgozók" köre rögzítésének elmaradása, másrészt a vállalati kárfelelősség módja és mértéke azon esetekben, amikor ezt központi jogszabály nem szabályozza, de a szabályozását megengedi. Más oldalról nem nyert feldolgozást az olyan jellegű téma, mint pl. a jutalomszabadság, munkaidő stb. kérdése, mert olyan részletesebb kimunkálás válna szükségessé, melyre helyhiány miatt lehetőségem nincs. A tanulmány bevezetőjében említést tettem arról, hogy milyen szempontok vezettek egyes kérdések rögzítésekor. Nem volt és nem is lehet célom általános érvényű megállapítások és iránymutatások papírra vetése, mindössze annyit szerettem volna elérni, hogy a gyakorlati szakemberek figyelmét felhívjam a kollektív szerződések jelentőségére, az esetlegesen előforduló kisebb-nagyobb szabályozási hiányosságokra, és mintegy kezdetet adjak az e téren következő szakmai munkálkodásnak. A megkötött kollektív szerződéseket ugyanis elsősorban nem egy szakcikk, hanem a végrehajtó gyakorlat hivatott megítélni. DR. SÜMEGHY CSABA •576