Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 1. szám - Dr. Rózsa Béla: Az értekezletről
figyelmet, tapintatot igényel az értekezlet szervezőitől, rendezőitől, mert más az ifjú és más az érett ember élettani sajátossága, az egyes terhekkel szembeni tűrőképessége. Tapasztalati tények alapján üléshez az értekezletek közvetlen kommunikációs eszközeinek kombinatív módszereit ajánljuk, amikor a tájékoztató vagy jelentés statisztikai részét, az anyag konklúzióit és a javaslatokat írásban, a statisztikai analízist, az anyag és a javaslatok indoklását pedig szóban közlik. Az értekezletformák közül az ülés és megbeszélés igen fontos munkalélektani feltétele az emocionális kötődés. Ez olyan atmoszféra kialakítását jelenti. melynek eredményeként a résztvevők kvázi részesei az anyag feldolgozásának. Ugyanis ha a döntésben mindenki egyformán részt vehet, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a végrehajtás eredményesebb lesz. Végül e minden tekintetben komplex módszerrel elkerülhetjük az értekezletekre oly jellemző monotónia kialakulását. A monotónia ilyen kisebb fokán is képes a figyelem annyira ellankadni, hogy esetenként beáiihat a központi g* + 1ás. Ezért lehet értekezleten annyi szundikáló embert látni. Ennek egyedüli gyógymódja az azonnali szünet. cl Szociológiai feltételek. Az ember viselkedése társadalmilag maghatározott. A modern ember tevékenységét különböző szervezetekben végzi. Ezek a szervezetek szabiák meg az emberi tevékenység főbb irányait. (A termelést az üzemben, a politikai munkát a pártban vagy más szervezetben, a sportolást valamelyik sportegyesületben, a művelődést valamely kulturális intézmény keretében végzi.) Ez voltaképpen egy és ugyanaz az ember különböző oldalaival, különböző szervezetekben. Nagy jelentősége van ilyen szempontból a szerepnek, melyet az ember különböző tevékenysége során betölt. A szerep a különböző emberek azonos oldalait jelenti. (Pl. az emberek jelentős része szülő ^ A szerepnek van egy belső oldala (ahogyan az egyes ember viszonyul ef"' embercsoporthoz) és van egy külső oldala (ahogyan a csoport viszonyul az egyes emberhez). Az embernek a termelésben elfoglalt helye és szubkultúrája bizonyos mértékben meghatározza viselkedését, embertársaihoz való viszonyát, számára bizonyos társadalmi presztízst kölcsönöz mind a termelésben, mind azon kívül a társadalmi élet különböző területein. A státusz egy bizonyos fajta szerepek összessége. A státuszt attól függően, hogy az embernek a termelésben elfoglalt helye, vagy szubkultúrája határozza meg, nevezhetjük eredő, vagy valódi státusznak. Az eredő státusz voltaképpen az adott emberről a termelésben elfoglalt helye, vezető beosztása alapján embertársai által kialakított közvélemény nem egyszer misztifikált formája. Ez a státusz azért eredő, mert a betöltött munkakörtől származik. Valódi státuszról akkor beszélünk, amikor egyes emberek műveltségükkel, szakmai tudásukkal vagy más átlagon felüli képességükkel bizonyos tiszteletet, megbecsülést kapnak az adott embercsoport tagjaitól. Kombinatív státuszról van szó, ha az adott ember esetében az eredő és a valódi státusz elemeit egyaránt megtaláljuk. Ilyen irányba hat a személyzeti munkáról szóló párthatározat közismert hármas kritériumával. Az értekezlet szociológiai feltételei közé soroljuk a szubkultúrát. Az ember környezetéből azt látja, amire kultúrája előkészítette — írja Z. Bauman 4* 51
