Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Dr. Dömötör János: A XII. Alföldi Tárlat elé

területeiről tud szólni az itt élő képzőművész úgy, hogy a világ bármely táján meg fogják érteni, róluk is vall. De ugyan így az ember és a munka kapcsolatának új, alakuló formája is ide sorolható. Itt van éppen a paraszti világ forradalmi változása. Erről a változásról beszélni az itt élő művészeknek történelmi felelősség és kötelesség? Ki mondja el, ha nem ők ennek az életforma változásnak minden drámáját és az új közösségben helyét kereső ember magára találását! Minden a színvonaltól függ. így az, hogy általános emberivé válik-e az itteni sajátos, vagy csak szűk kör számára mond esetleg emlékeztetőt, vagy dokumentálót. Bizonyos szinten a különös és az általános, a lokális szín és az egyetemes emberi nem ellentétesek egymással. Gondoljanak csak Chagall-ra, aki egész életében vitebski gyermekkori élményeit festi, de hogyan? Ügy, hogy a düledező házak, a marhakereskedő-nagybácsi, az egykori lakószoba tárgyai megújítják és gazdagítják az egyetemes művészetet. Vagy a monumentális festészet új reneszánszát kibontó mexikói művészet milyen mélyen gyökerezik saját népe kultúrájában és mégis mennyire túllépett saját körén. Vagy elég itt utlnom két, nem is régi Nobel-díjasra: Ivo Andricra és Asturiasra, akik a hivatalos indokolás szerint is azért kapták meg ezt a legmagasabb elismerést kifejező díjat, mert népük kultúrájának, történelmének sajátosságát fejezték ki. A kiállításon végigsétálva örömmel állapítják majd meg, hogy itt és e tájon van miről szólni. A művek őszinték, mélyen átéltek és igazak. Arról beszélnek, amit a művész ismer, aminek élményalapja van és azt hiszem ez sokkal többet ér, mintha bármilyen kozmikus képet kívánnának felvázolni, alkalmi utak, vagy folyóiratok, magazinok utánérzéseként. A kiállításnak ez az etikai alapállás az egyik legnagyobb értéke. Ezen belül a megjelenítés szintje a kiállító művészek tehetségétől függően különböző, de az általános kép megnyugtató. E munka folytatásához kívánok a kiállító művészeknek további sok sikert, önöknek pedig kedves hallgatóim azt, hogy nyújtson a kiállítás művészi élményt, nemes szórakozást. A kiállítást megnyitom. DR. DÖMÖTÖR JÁNOS Miklós István: Alvó nő