Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 3. szám - Dr. Kiss Tihamér: Miért "problémás" a nevelőnek a serdülő a mi korunkban?
súlyozott „szekszepil"-jeinek rajta mutatkozó jeleire. Előkerül a tükör, s nem győzi ellenőrizni az ezirányú fejlődést. E korban a két különböző nemű fél még csak távolról figyelgeti egymást, s legfeljebb a titkos rajongás, a színész és táncdalénekes kedvencek képeinek gyűjtésébe merül. A serdülőkor derekán azonban kezd égetni a vágy, s erős ösztönzést érez vagy az auto-erotikára (a nemi önkielégítés élvezetének keresésére) vagy a hetero-erotizmusra, a másik nembelivel való nemi kapcsolatra, vagy flörtre. Ez életszakaszban egyik irány követése sem problémamentes, és e kérdésekkel szemben a nevelők nem folytathatnak struccpolitikát. Felnőtté válik a serdülő intellektuálisan is. Éppen az iskolai nevelés hatására kitágul történelmi időszemlélete, eléri a legmagasabb gondolkodási szintet, az elvont logikai gondolkodásmódot. A természettudományi műveltség elsajátításával reálisabban és racionálisabban alakul ki világképe, és a történelmi, politikai és irodalmi, valamint a filozófiai ismeretek elsajátítása közben kitisztul tudományos világnézete, helyes bíráló és értékelő képessége. Ugyanakkor jelentkezik egy új ellentmondásos helyzet: jóllehet intellektuálisan a felnőttség szintjét érik el a serdülők, mégis az érzelmeik uralma_ alatt élnek. Még a tantárgyakat is aszerint tanulja a serdülő, hogy rokonszenves-e a tárgy oktatója, vonzóvá tudja-e tenni a tantárgyát. Ez legtöbbször az érdeklődés felkeltése, az aktivitásra bevonás és sikerekhez juttatás következménye. Ugyancsak az intellektuális fejlettsége, az iskola, a sajtó, a tömegkommunikációs eszközök útján szerzett gazdag informáltsága beképzeltté teszi, erősen fejlett vitatkozó kedve pedig szembeállíthatja azokkal, akik még gyermeknek tekintik. A serdülő sokszor kerül konfliktusba szüleivel, mert okosabbnak tartja most már magát náluk, és felfogásukat korszerűtlenebbnek a magáénál. Különösen kiéleződik a helyzet, ha a szülők, nagyszülők egy letűnt világ eszméit, erkölcsi felfogását vallják, és lemaradnak az új világ tudományos eredményeinek és technikai vívmányainak ismerete és politikai értékelése területén. Kiéleződhet a helyzet, ha az apa tekintélyi alapon s nem logikai érvekkel kezd serdülő gyermekével vitatkozni. Különösen a tömegkommunikációs eszközök és az iskola közlési anyaga és módszerei közti különbség teszi nehézzé a pedagógusok nevelési helyzetét. A minden nap újságot olvasó, rádiót hallgató, televíziót néző diák úgy véli, hogy ő minden fontos mai eseményről tud, minden új felfedezésről, korszerű eljárásról tájékozódott. Ügy véli, hogy az iskolában tanult dolgok elavultak, kevésbé fontosak. Minden korszerű jelenségről neki elegendő módon tájékozódott. Belelát a televízió útján a népek legfőbb problémáit tárgyaló diplomaták aktáiba, jelen van a legújabb tárgyalásaikon, maga győződhet meg saját szemével, hogy hol, miért, milyen kilátással harcolnak a szemben álló hadseregek, ismeri a legkiemelkedőbb sporteseményeket, szemléli a legszínvonalasabb művészi tárlatokat. Mi érdekeset tud ezekhez képest az iskola nyújtani? Valóban, valamikor régen, különösen a falusi serdülőknek szinte kizárólagosan az iskola nyitott ablakot a világra. Ma a tömegkommunikáción keresztül nemcsak a legújabbat, a legkorszerűbbet szemlélheti, hanem egyben önként, szabadon, élvezetes módon, beszámolás kényszere nélkül. Míg az iskolában az anyag átvétele, megtanulása, otthon a házi feladatok megoldása nehéz, szándékos figyelmet igénylő kemény munka, beszámolási kötelezettséggel és az '484