Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Kiss Tihamér: Miért "problémás" a nevelőnek a serdülő a mi korunkban?

Egy társadalmi rendszerváltozásnak, egy hatalmas világfelforgató és újrarendező gazdasági, politikai és kulturális forradalomnak kellett jönnie, hogy hazánkban a középkorba visszamutató feudális és kapitalista rendszer helyett szocialista termelés, szocialista életmód és minden magyar állampolgár gyermeke számára a művelődésben való részesedés biztosíttassék. A világon elsők között vezettük be a 16 éves életkorig kötelező iskolázást, s ma már ott tartunk, hogy serdülőink túlnyomó többsége tovább tanul a középiskolákban, szakmunkásképzőkben, majd felsőfokú intézményekben. Napjainkban a serdülő egyet jelent azzal, hogy tanuló. Ez a tény világosan megmutatja, hogy miért növekedett meg a gondja a pedagógusoknak éppen a mi korunkban a serdülőkkel. Megnövekedett, mert válogatás nélkül minden serdülőkorba lépő még iskolás marad 16 éves koráig, és többségében még tovább is. Minél fejlettebb egy társadalom, annál hosszabb időt követel a magasfokú társadalmi követelményekre, élet- és termelési feladatokra való felkészítés. Szocialista társadalmunk a történelemben eddig soha nem látott mértékben vesz részt a nemzetközi piacok versenyén, a tudományos és művészi exportban. Van olyan termelési terület, ahol a felkészülés a harminc éves korig is eltart. Így a pedagógusoknak nemcsak hosszú ideig kell a serdülő ifjúsággal foglalkozniuk, de minőségileg is magas fokon kell felkészíteniük őket eljövendő hivatásuk gyakorlására. És ez nem kis probléma, mert a koexistencia törvénye szerint nem egyformán fejlődnek a serdülők képességei, személyiségtulajdonságai, és e különböző fejlettségű és személyiségstruktúrájú serdülőket legalább is többségükben minőségi emberekké, sokoldalúan képzett szocialista személyiségekké formálni nem könnyű feladat. Problémát okozhat korunkban a pedagógusoknak a serdülési szakasz megnyúlása. Ezt az idői megnyúlást, amit világszerte megfigyelnek napjainkban, acceleráció néven tartjuk nyilván. Ez a sajátos jelenség mennyiségi és minőségi változásokban nyilvánul meg. így például egy évszázadra visszamenően kimutatható, hogy a besorolt katonák évtizedenként másfél centiméterrel magasabbak és két kilóval súlyosabbak az előző évtizedben besoroltakhoz viszonyítva. A nemi érés is egy-két évvel korábban következik be a mai serdülőknél, mint a néhány évtizeddel, vagy félévszázaddal előbb serdült fiataloknál. Ez az accelerációs jelenség szellemi téren és az életmódban is megmutatkozik a mai serdülőknél. így például a régebbi felméréseink szerint az előző generáció serdülői az indián- és kalandregényeket 12 éves kortól kezdték olvasni, és „szerelmes leveleket" is későbben írogattak mint a maiak. Városi gyermekek közti legújabb felméréseim tanúsága szerint ezek az olvasmányok lekerülnek már az általános iskola III., IV. osztályaiba, s már koedukációs osztályaink 9—10 évesei közt is megindul a „szerelmi levelezés". Egy ilyen megváltozott világban egyetlen pedagógus sem lehet hatékony nevelő tényező, ha rutinosan és régen tanult pedagógiai-pszichológiai ismereteire támaszkodva próbál a mai serdülőkre nevelően hatni. A „gyorsuló idő" felveti a pedagógusok számára az állandó friss informáltság, az áliandó továbbés önképzés elengedhetetlenségét a serdülők problémás magatartása sikeres alakításához szükséges hatékony módszerek megtalálásának keresését. A mai serdülők jobb ismerete és megértése érdekében mutatok rá az alábbiakban néhány jellegzetességükre s problémáik alapokára. A legalapvetőbb ok, ami problémássá teszi a serdülőkkel való nevelői szán'481