Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Kiss Tihamér: Miért "problémás" a nevelőnek a serdülő a mi korunkban?

dékú foglalkozást, magának ez életszakaszban lévőknek ellentmondásos állapota. Az életkor legfőbb ellentmondása abban van, hogy a serdülő bizonyos vonatkozásban még gyermek, bizonyos vonatkozásban pedig felnőtté vált. Űgy fejezhetnők ki ezt az átmeneti állapotot, hogy szimultán gyermek is és felnőtt is. A serdülőkorban a fejlődő ember elveszti gyermeki alkalmazkodási egyensúlyát, s jó ideig nem találja a felnőtt magatartás biztonságát. Gyermek marad a serdülő szociális és érzelmi vonatkozásban. Felnőtté válik e korban sexuális és intellektuális vonatkozásban. Ebből a szimultán gyermek és felnőtt állapot ellentmondásosságából fakadnak konfliktusai, lázadozásai egyszerre másokkal és önmagával, s nem ritkán az őket nem értő és velük bánni nem tudó nevelőkkel. Nyilván ebből az ellentmondásosságból származnak alkalmazkodási nehézségei és megbotránkozást keltő magatartási megnyilvánulásai. A serdülő érzelmileg még sokáig gyermek. Érzelmeinek megnyilvánulásai is ellentmondásosak azonban. A gyermek nem tud élni szeretet nélkül. A rideg gondozás, az indulatos, agresszív magatartás, a szülők válása esetén az egyik szülő elvesztésének félelme oly érzelmi állapotot hozhat létre, hogy az ételt is tartósan elutasítja. A serdülő is igényli a szeretetet. Különösen a serdülő fiú, azonban nem a kényeztető, féltő formában jelentkező szeretetet. Pl. durván elutasítja az anyját, ha az utána hozza az udvarra vagy a játszó térre a sálját vagy sapkáját, s babusgatni vagy éppen megcsókolni akarná, mert ezt gyermekeknek való anyáskodásnak, számára megalázónak tartaná, s félne, hogy nyargalászó s focizó társai kinevetnék. Viszont nem tud ellenni szeretet nélkül. mert ez biztosítja számára a védettséget, a biztonság érzését, s ezért elvárja, hogy legközelebbi hozzátartozói a veszedelmekre figyelmeztessék, adott helyzetben védelembe vegyék. Ha önállósulási tendenciái, különböző szertelen kívánságai esetén visszautasításra talál, durva kitörésekkel reagál a szülői korlátozásokra, de ugyanakkor jól esik tudnia, hogy ha tomboló ösztöneinek és féktelen vágyainak a kielégítése veszéllyel járna, a szülők az ő érdekében fékezik és oltalmazzák. Ennek a szülői szeretetnek a hiányát szenvedik különösen a serdülő korban internátusba kerülő fiatalok, akiken ha nem segít egy rokonszenvező társ és jó barát, vagy egy melegszívű nevelő, úgy vagy megszöknek, vagy letörtté, olykor agresszívvé, dacossá, kötelességeiről megfeledkezővé lesznek vagy ábrándozásba menekülnek. A mai serdülő sokáig gyermek marad szociálisan. A hosszú ideig tartó tanulás, az önálló keresettel rendelkezés állapotának késése sokáig tartja függési viszonyban. Függ a szüleitől mint eltartótól, függ az ösztöndíjadó állam pedagógus reprezentánsaitól. Minthogy pedig a serdülőben rendkívül nagy az önállósulási tendencia, létrejön egy ellentmondásos érzelmi állapot: az önállósulás vágya és a függés kínos átélése. Ebben az ellentmondás feloldásához nemértés okozza mind a szülőknek, mind a hivatásos nevelőknek a legnagyobb problémát. A serdülő sok mindent ki szeretne próbálni, amire a felnőttek világában tapasztalt jelenségek motiválják: jót is, rosszat is. Feltámad gyűjtő, kutató szenvedélye, szeretne társaival nagy túrákra indulni, önállóan, szabadon sátorozni, egyedül, kíséret nélkül táncolni, szórakozó helyre elmenni a másik nembéli partnerrel. Sok szülő nem bízik gyermekében, és gátat vet az önállósulási tendenciáknak, mert maga sem látja a gyermek önálló lépéseinek a következményeit és félti. Ha nincs jelen adott helyzetekben, nem biztos, hogy '482